Hilsen fra hotellet (Üdv. a hotelből!)

Nem akarok felvágni, de tényleg egy hotelben vagyok jelenleg. Mivel a norvégjaim nem tudtak volna kivinni a reptérre (ami amúgy is 2 órára van tőlük), és inkább valami gálára mentek ma este, meg mert állítólag így még olcsóbb is, mint kivinni engem a reptérre, minden tiltakozásom ellenére foglaltak nekem egy hotelszobát Trondheimben. 

Egy baki volt, hogy végül én fizettem ki, mert elszúrtak valamit, és ők csak megrendelték, de nem fizették, de ez majd reméljük megoldódik. Önszántamból soha nem jöttem volna hotelbe. :) Hűtő persze nincs, így a lazacok kint pihennek az átjáróban. Reménykedjetek, hogy még holnap is ott lesznek. 

Este elmentem a boltba, ahol a legolcsóbb fél literes üdítőt keresve már vagy harmadszorra futottam össze egy néger sráccal, mire egyszercsak megszólított csak úgy, mert "úgy érezte ezt kell tennie". :D Hát így utolsó élménynek Trondheimben nem rossz. Kiderült, hogy zimbabwei, megkérdezte a telefonszámom, de én inkább helyette felírtam az ő e-mail címét. Így azért tán kicsit biztonságosabb. Szóval ilyen sikereim voltak ma. 

A pénteki volt az utolsó, és egyben legjobb napom a kórházban. Úgy volt, hogy nem lesz műtét, de aztán mégis volt, mert valaki növesztett magának egy aorta aneurysmát, ami elég sürgős volt. (Az aorta normálisan kb 2 cm átmérőjű, hát ez 8 cm volt egy szakaszon.) Rohadt sokáig tartott az előkészítés, több mint 2 óráig, nemtom mi a fenét lehet ennyi ideig csinálni, otthon mindez max fél óra. Ki be járkáltam a nővér-oihenőből, meg már megittam vagy 3 automatás forró csokit, mire történt valami. Elég érdekes műtét volt, és a végén én kapcsozhattam össze a beteg bőrét (olyan eszközzel, mint a tűzőgép kb.) Najó, ez lehet, hogy csak nekem érdekes. De ez az én blogom, hahahaha. Az orvosokon még fejlámpa is volt, olyan mint a Grace Klinikában szokott lenni. :) Lehet, hogy ez is csak nekem mond valamit. Meg volt nekik ilyen kis speckó szőnyegük, amin zokniba álltak műtét közben, hogy kényelmes legyen.

Műtét után elbúcsúztunk, jó utat kívántak, szóval tök rendes volt mindenki. 

Ezennel szeretném hálámat kifejezni mindazoknak, akik figyelemmel kísérték kalandjaimat a fjordon túl, kicsi norvég falumban. Bár valószínűleg mondjuk ezt a bejegyzést már senki nem fogja olvasni. :) Ha mégis, lehet drukkolni, hogy holnap felébredjek az órára. Legutóbb, mikor Norvégiából tartottam hazafelé, és úgy alakult, hogy hotelben aludtam, ez nem sikerült..

Kilátás a hotelszobából. Hozzátenném, este fél 10-kor.

Karkirurgi

A fenti szó érsebészétet jelent, egy kis újdonság az 5 hét általános sebészet után. Ami azt is jelenti, hogy megkezdtem utolsó hetem itt, vasárnap irány haza. 

Szóval hétfő óta új osztályon vagyok. A korábbi esetből tanulva még múlt héten megkérdeztem a titkárnőt, aki a gyakorlatokat intézte, hogy mégis hol és kit kell keresnem hétfőn. Megörültem, hogy a keresendő mentort Johari-nak hívják, mivel ez nem egy túl norvég név, hanem inkább indiai, őt meg nem olyan túl nehéz kiszúrni a sok szőke közt. Természetesen reggel nem jelent meg... Viszont ma találkoztam vele, de csak én tudtam, hogy ő ki, pedig még a nevem is mondtam neki, meg h Magyarország. Szóval, ha szóltak volna neki, igazán tudhatta volna, hogy neki kell velem foglalkoznia. A slusszpoén, hogy megkérdezte, hogy amúgy ilyenkor nem szoktak kijelölni egy mentort? :D Sajnos túl későn kapcsoltam, és nem válaszoltam vissza, hogy "de, te lennél az!". 

Ennek ellenére tegnap végül odavezetett más a célállomásra, és meglepően kedves volt mindenki. Az osztályvezető bemutatott minden jelenlévőnek, utána meg volt aki beszélgetett velem, és azóta mindenki név szerint szólít. Ez nagy szó, ahhoz képest, hogy az előző 5 hétben kb. átlátszó voltam. Sőt, a vizit közben egyszercsak megkérdezte valaki a hátam mögül, hogy "mindent értesz?". Így, magyarul. Annyira meglepődtem, hogy norvégul válaszoltam neki. :) Kiderült, hogy az egyik orvos Debrecenben tanult, azért tud egy kicsit magyarul. Szóval ez egy sokkal szimpatikusabb hely, mint az előző, és még a reggeli megbeszélés sem 3 órás, csak 1. Mentem viszont velük 3 órás érműtétre, az kicsit húzós volt. 

Tegnap, mikor hazaértem, megint buliztak a nyugdíjasok. Most garázsparty volt. Szerintem elég vicces, ilyet még nem láttam. Kipakoltak mindent az egyik garázsból, kint zuhogott az eső, a 60+-os barátaim meg ott kucorogtak vagy 25-en a garázsban, gyertyák mellett, kávézgattak kb. 5 különböző torta társaságában. Ekkor döbbentem rá, hogy itt csak nyugdíjasok laknak (a társasházban). Az én vendéglátóim voltak a legfiatalabbak a 65 évükkel.

Geir megjelent a harmonikával

Vasárnapi ebéd a teraszon (ma hó esett...)

Egy újabb norvég család

Még a húsvéthoz kapcsolódóan: itt a húsvéti kriminek valami nagy tradíciója van, mert minden könyvesboltban ezt árulták, az újságokhoz ajándék könyvet adtak. Szóval ha húsvét, akkor itt krimit kell olvasni. Ezért még a tejesdobozokra is nyomtatnak ilyen témájú képregényt. 

Aki megoldja a rejtvényt, pluszpontot kap (főleg, hogy a harmadik oldal hiányzik) :)

Túl sok minden nem történt az elmúlt héten. Najó, azért talán egy nap mégiscsak. Húsvét utáni kedden megbeszéltem egy itt orvoskodó magyar lánnyal (aki a facebookon találtam), hogy akkor aznap találkozunk, hogy meséljen, hogy lehet itt kezdeni valamihez. Végül úgy alakult, hogy meghívott magához kajálni. Meglepő módon a menü lecsó volt. Azt sem gondoltam, hogy életem első tojásos lecsóját majd Norvégiában fogom enni, amúgy kaliforniai paprikából (mert itt másmilyen nincs). Ja, és kiderült, hogy ugyanabba a gimnáziumba jártunk. (A sztori már kezd egész Frei Tamásos lenni. :) Pedig én nagyon nem szoktam keresni magyarokat, de ez most kivételes helyzet volt.) Rita a város úgymond központjában lakik barátjával, aki norvég. A lakás azt kell, hogy mondjam, nem volt semmi, otthoni mércével már luxusnak mondható, és még nem is volt kicsi. 1 éve költöztek ide, azóta dolgozik Rita a kórházban. Fura volt ennyi idő után valakivel élőben magyarul beszélni. Kikérdeztem mindenről, úgyhogy most már megvan a norvég munkához vezető út. :) Ezután, mivel hogy elebédelgettünk úgy 6-ig, elment a buszom a fjord túloldaláról, úgyhogy már nem tudtam volna hazamenni. Ezért még előző nap Inger (a házinéni) megbeszélte egy szintén a kórházban nővér kollégájával (akivel már korábban én is találkoztam) hogy akkor kedden náluk alszom. Így sikerült egy éjszakát eltöltenem egy újabb norvég családnál (ez a hobbim), akik szintén tök jó helyen laktak, és a nő is nagyon jó fej volt. Olyan mosogatójuk volt, hogy gombnyomásra jött a forralt víz. 

Azóta a kórházban nem csináltam semmit, de két egymás követő nap láttam gyereket szoptató nőt, aki vagy orvos volt vagy nővér, a könyvtár előtt, kb. ilyen közlekedési csomópontban, de hát ez itt természetes.

A kaják tekintetében megint kaptam egy érdekes összeállítást. Geir csak nekem csak most feltálalta a 3 éve, a teraszon, egy vödörben rohasztott halát, ami szintén tradicionális norvég menü, és éttermekben állítólag jó drága. Nem volt olyan különös íze, de azért a köretként mellétálalt bacondarabok jobbak voltak. 

Ez már a kész állapota, de a vödörben is hasonlóképp nézett ki

Még múlt hétvégén, mikor Ingerrel elmentünk professzionálisan sétálni (akármilyen ruhában azért mégsem lehet)

Påskekaktus

A fenti kifejezés húsvéti kaktuszt jelent, amit most mindenhol árulnak. Szerintem annyira cuki ez a név, h vagy 5 percet nevettem rajta, a norvégok meg csak néztek, hogy most mi van. Úgy ejtik kb. h "pószkekaktüsz". Itt egyébként nagyon komolyan veszik ezt a húsvét dolgot, csütörtöktől nem dolgozik senki, be lesz zárva minden, de tényleg minden, itt a sarki bolt ismeretlen fogalom. De sok helyen egész héten nem dolgoznak. Pl. a kórházban úgy általánosan nem... Úgyhogy amikor tegnap a fél 5-ös kelésem után bementem, meglepődve tapasztaltam, hogy nincs műtét. A könyvtár is zárva volt. Úgyhogy végül bezárkóztam egy ügyeleti szobába 1 órára aludni. :)

A norvégjaim most már nagyon készülődnek a "hytte"-jükbe (az erdei kunyhó). Azért a kunyhótól messze van, mert kb. ugyanaz található benne, mint itt a lakásban, csak nincs net. De van áram, víz is mértékkel, tűzhely, sőt, még TV is. Meg ugyanaz a rengeteg mennyiségű kaja, fűszer stb bespájzolva, mint itthon. Ilyenkor elgondolkodom, hogy milyen érdekes, itt belakják magukat egy összkomfortos, tengerre néző lakásba, hogy aztán kikapcsolódásként elmenjenek az erdő közepére lakni, egy tó mellé. De hát norvégok.. Itt a norvég léthez hozzátartozik, hogy legyen egy "kunyhód" az erdő közepén valahol. Képek a hytte közeléből:

Múltkor csináltam nekik kicsi fánkokat, és meglepően nagy sikerük volt. Még a végén megtanulok itt főzni.. Ma meg a rámhagyott bepácolt jávorszarvas steak-et sütöttem meg (mivel ők elmentek a hytte-be), íme:

Ebéd után elmentem egy röpke 2 és fél órás biciklitúrára a Bjørnåa vízeséshez. Bjørn=medve. Akkor ez meg azt jelenti, hogy Medve-óóó-aaa?? 

Voltak ilyenek is az úton, csak az a hülye jávorszarvas nem képes belém botlani.. :)

E(-)heti

Tegnap kivételesen értelmes napot töltöttem el a kórházban. Ez úgy lefárasztott, hogy ma már be sem mentem, csak mászkáltam a városban. Szóval tegnap a reggeli 3 órás megbeszélés közben a kávé és gyümölcs magamhoz vétele után leléptem a műtőkbe. Épp kezdődött egy laparoszkópos műtét (amikor csak kicsi lyukakon keresztül operálnak pálcákkal, és videón nézik). Aztán végül mégis inkább úgy döntöttek közben, hogy nyitott műtét lesz, így beállhattam én is, egészen reggel kb fél 10-től 1-ig tartott, de legalább most láttam is valamit. Aztán mikor vége lett, elmentem ebédelni, átsétáltam az összes épületen (ez egy nagyon nagy kórház, de az összes épülete hidakkal össze van kötve, így nem kell egyáltalán kimenni az utcára (ezért vannak a rollerek), majd  a menzán vettem egy levest (az az egyetlen megfizethető). Ez volt a második alkalom, hogy ilyet tettem, de már megint sajnos az indiai lencselevest sikerült kifognom. Azért szedtem belőle jó sokat, hogy megérje az árát. :) Közben azon az eseten gondolkodtam, mikor egy bulímiás nő azért halt meg, mert megevett egy teljes fazék lencselevest (de az biztos nem indiai volt).

Mikor visszamentem, gondoltam, benézek a nőgyógyászati műtőbe is, mert ki volt írva, hogy ott van a Da Vinci. Na nem a festő, hanem egy robot. Olyan robot, ami távolról irányítható, ő műt, az orvos meg irányítja egy számítógéppel úgy, hogy ahogy az orvos mozgatja az ujjait, úgy mozognak a robot csápjai végén lévő ollók, fogók stb. Így az operáló orvos tulajdonképpen lehet a világ másik végén is. Én csak néztem, hogy hát ez azért nem semmi. Itt lenne ő: https://www.youtube.com/watch?v=VJ_3GJNz4fg

A világon összesen ilyenből van kb. 2100, ebből Európában 360, otthon persze egy se, csak a Honvéd Kórházban vendégeskedett egy bemutató erejéig az egyik. Ha belegondolok, akkor én most sokkal többet láttam belőle fél méter távolságból, mint mondjuk ezen a bemutatón bármelyik otthoni prof.

Egyébként eléggé a magam útját járom, mert aki ki volt jelölve mentoromnak, őt összesen kétszer láttam, aztán eltűnt. Ja, illetve mikor még egyszer láttam, akkor a semmiből jött elő, és megjelent a műtőben, ahol én már ott álltam. Az volt természetesen az egyetlen alkalom, mikor ki kellett jönnöm, mert kezdtem csillagokat látni (nem nagyon ettem reggel..). Szóval, neeeeem volt ciki egyáltalán...

Ma is a "menzán" ettem, mert a péntek itt a tejberizs napja (grøt). Minden pénteken az egyetem minden menzáján ezt lehet kapni, marha nagy kultusznak örvend. 

Ma sem volt hajó, csak komp visszafele, így megint 2 óráig tartott míg az 5 különböző járművel hazakeveredtem. Lehet, hogy azért robbant le a hajó, mert esett az eső (???). Csak nem. :) Viszont az eső miatt most az úton sokkal több vízesést láttam. Lehet, hogy mondjuk ezek eddig is ott voltak, csak én mindig a busz fjord-felöli oldalán ültem. 

Azt hiszem most már ideje bemutatnom, hogy hol tengetem a napjaim (meg a sok szöveghez kell kép is):

Ott ni, az alsó szinten

Többek közt ezt is az erkélyről láttam

Gå på ski

Hétvégén síeltünk! Ez itt automatikusan a sífutást jelenti, a mi általunk ismert lesiklás pályán itt nem divat (pedig nem mondhatni, hogy kevés a hegy). Sőt, a nagyon elszántak még nyáron is síelnek. Hogyan? Lehet kapni ilyen kis görkorcsolya szerű léceket, csak kicsit hosszabbak, a végükön van egy-egy kerék, és ezzel nyomulnak az utcán. Nem tudom elképzelni, hogy ezt Norvégián kívül máshol is lehessen kapni.

Szóval a hétvégén elvittek síelni. Kaptam kölcsön felszerelést, ami először egy kicsit megijesztett, mert az én lécem volt a legkeskenyebb az összes közt, ráadásul az volt ráírva, hogy "race" (verseny). De aztán nem volt gond vele.

Szombaton a hytte-jükhöz mentünk (a "kis" hegyi kunyhó), ahol még mindig hó van. A kocsival is elég kalandos volt odajutni, mellettünk a szakadék, a kocsi meg csúszkált össze-vissza, mint az állat. De hát ők már elég sokszor megtették ezt az utat. Mikor odaértünk, Ingerrel elmentünk a tavon sífutni, mivel a házikó egy tó partján fekszik, az meg be volt fagyva vagy 60 cm vastagon.

A norvég közlekedés

Utána kint virslit grilleztünk krumplival, ami errefelé elég népszerű étek. Egyébként meg szerintem elszomorító, hogy képesek egy kalap alá venni a virslit az összes kolbásszal, és egy szót használni minderre (PØLSE).

Vasárnap egy másik helyen síeltünk, kb 20 percnyire a lakástól fent, a hegyen volt egy kijelölt sípálya, ilyen egyszer fent, egyszer lent típusú. Azt kell, hogy mondjam, hogy a norvég családom mind a kb 65 évükkel elég jól bírták. De egyébként is, Inger szinte minden másnap csinál valamit, kocog, biciklizik, edzőterembe megy, síel... Megirigyelhetnénk.

Tegnap este én csináltam vacsorát, igen, én, igen, vacsorát! Igaz, Évic utasításai szerint, amiért Geir ki is röhögött, mikor hallottam, hogy skype-on beszélgettek, és az egyetlen szó, amit megértett, az a karalábé volt. Mindenesetre megette, és ízlett neki. Bár lehet csak azért, mert 2 óráig tartott megcsinálni, és rohadt éhes volt. Ja, azt nemtom írtam-e, de most csak ketten vagyunk itthon, mert az asszony Barcelonában meg Stavangerben van (másik norvég város) a héten, pénteken jön vissza. Geir este meg azzal várt, hogy felvett nekem egy műsort, nézzem meg. És hát, nem a magyar politikáról esett benne szó! Élmény volt meghallgatni norvégul is. 

Selskap = party

Tegnap Ingernek (a néni) szülinapja volt, így nagy bulit rendezett. Najó, hát olyan családiasat inkább. Összesen megszámoltam, 15-en voltunk. Ennyi norvéggal egyszerre még talán nem vacsoráztam együtt. A beszédüket nem mindig értettem, főleg, hogy ebben a régióban beszélik a legérthetetlenebb dialektust, de azért mindenki kedves volt.

Én meg azt a meglepetést találtam ki neki, hogy veszek egy virágot, amit majd csütörtök reggel kiteszek a teraszra pár kavics kíséretében a partról gyűjtve, amikből meg kirakom, hogy 65, meg még pár gyertyát is odarakok. Így előző este kilógtam egy ürüggyel, elmentem a virágért, mert a kavicsokért, amit becsempésztem. Majd reggel, mivel ugyebár a busz 6.10-kor megy, így 5.20-kor keltem, hogy legyen idő véghezvinni a tervet. Előtte este direkt megkérdeztem, hogy egyik sem fog dolgozni, tehát nem kelnek korán. Erre, nagy nehezen kimásztam az ágyból 5.20-kor, mire Ingert már ott találtam a nappali fotelban! Komolyan először megfordult a fejemben, hogy alvajár. De nem. Hajnali 5.20-kor!!!??? A szülinapja napján.. Érthetetlen.. Így a tervemnek lőttek, gondoltam.. Aztán szerencsére elment fürdeni az utolsó pillanatban, úgyhogy mégiscsak meg tudtam csinálni, és nagyon örült neki. 

A party-ra rengeteg torta készült. Itt valami furcsa oknál fogva a szülinapos készít magának tortát. Volt egy "Budapest-tortának" elnevezett valami is, aminek szerintem egyébként semmi köze Budapesthez, de ha ez mégis létezni otthon, akkor javítsatok ki (a képen az, amelyik úgy néz ki, mint egy összehajtogatott törölköző). 

Ezen kívül (mert úgyis tudom, hogy mindenki arra kiváncsi, mi volt a kaja) egy Sodd névre hallgató leves volt a főétel, ami speciális erre a régióra. Annyira mondjuk szerintem nem volt extra, de hát ők tudják. Kicsit olyan volt, mint a májgombócleves (ami igazából itt állítólag jávorszarvashús volt) káposztával meg olyan zsemlegombóccal, mint ami a vadashoz van. Az egészet (a káposzta meg a gombóc nélkül) fagyasztva lehet megvenni. És még főtt krumpli volt hozzá, amit - most kapaszkodjatok meg - ELŐRE FŐZVE egy bazi nagy 10 kilós konzervdobozban kapható. 

És végre volt sör, illetve bor is! Nem mintha, olyan nagy alkohol fanatikus lennék, de eddig az ebédhez/vacsorához mindig csak víz volt. Viszont itt nem olyan a rendszer, hogy csak úgy iszogatnak a végtelenségig, hanem, mikor vége lett a vacsinak, akkor mentek el a borok is. És jött a süti meg a kávé. Este fél 10-kor! Mindig kávé! Ekkor már úgy csoportosultak az emberek, hogy külön ültek egy asztalnál a férfiak, egy másiknál meg a nők. Hát ezzel talán kis betekintést nyerhettetek a norvég társasági életbe.

Amúgy ma voltam először kint futni. Vettem egy ilyen futó ruházatot, mert olcsó volt, és nagyon megtetszett, úgyhogy gondoltam, majd ez fog motiválni arra, hogy tényleg fussak. És működött! Itt mondjuk egyenes terep nem nagyon van, így az elején majd meghaltam, de azért jó volt. Meg van itt egy edzőterem is, ahová ingyen lehet járni, úgyhogy ott is voltam a héten kétszer. De a 65 éves Ingert talán még így sem szárnyaltam túl sportolás tekintetében, mert ő is jár edzőterembe, ráadásul még sífutni is volt. A norvégokon nehéz túltenni. Itt mindenki nagyon sportos, a városban, meg az egyetemen/ kórházban is mindenki sportruhákban járkál (meg olykor sílécekkel), egyfolytában csinálnak valamit. 

Most már amúgy is ideje megmutatnom őket :)

Még előző este, mikor hárman ünnepeltünk, és Geir még harmonikázott is!

Fox

Ma láttam a buszról egy rókát! Rókát! RÓKÁT!!!

De ezek közül egyiket sem mondta :(

Badstua og Studenterhytta

Miután pénteken már-már kétségbeestem, hogy ismét itt elzárva a világtól kell töltenem a 7végét, eszembe jutott a világmegváltó ötlet, hogy létezik olyan, hogy Studenterhytta, azaz az egyetemnek van egy kunyhója az erdő közepén, ahol nagyon olcsón lehet aludni, és megy oda egy busz. Az egyetlen baj az volt, hogy szombaton nincs busz Leksvikből Vanvikan-ba (ahonnan megy a hajó), egyáltalán, semmi busz. De van lehetőség "taxit" hívni, ami annyiba kerül állítólag, mint egy buszjegy, azaz 30 korona diákoknak. Hát, tényleg jött a taxi, de mikor a fél órás út vége fele már a 800 koronánál (32ezer ft) járt a mutatója, kezdtem megijedni, hogy a norvégok mégsem tudnak mindent, és ezt majd jól kifizetteti velem a taxis. Szerencsére ez nem történt meg, és tényleg 30 NOK volt. De belegondolni abba, hogy ezt van aki tényleg kifizeti egy taxiért...

Miután beértem a városba, elmentem busszal Lade-ba, mert ott van mindenféle sportbolt, úgyhogy gondoltam, megnézem őket (természetesen nem vettem semmit). 

Aztán 2-kor találkoztam Fii-vel Finnországból (könnyű megjegyezni), akivel 2011-ben együtt voltam Trondheimben, és most ő eljött egy hétvégére valami táncos alkalomra. Fii amúgy eléggé hippi és még terhes is. 

Majd fél 5kor felszálltam a buszra, ami felvitt a Studenterhytta-hoz, ahová a legtöbb ember mondjuk sível jött, így kicsit kisebbségben éreztem magam. Mikor odaértem, meglepődve tapasztaltam, hogy nincs szabad ágy, így megkérdeztem a szervezőt, hogy akkor most mi van. Kicsit hülyének nézett, hogy én csak így egyedül, ráadásul hálózsák nélkül megjelentem, mert ide csoportosan szoktak jönni az emberek. De pont ez volt a szerencsém, mert végül talált nekem ágyat meg ágyneműt is, két másik némettel aludtam egy szobában, akik itt önkénteskedtek a hétvégén. 

Kilátás Trondheimre

Aztán leültem egy padra, hogy akkor olvasok, de egyszercsak megkérdezte pár norvég, akik társasoztak, hogy nem akarok-e csatlakozni. Mondtam, persze. Kicsit elhamarkodott döntés volt, mert pont olyat játszottak, amiben hosszú norvég mondatokra kellett kitalálni a hosszú norvég választ, de azért jó volt. Utána meg segítettem velük együtt a konyhában előkészíteni a vacsit, így ennek fejében azt nem kellett kifizetni. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy itt, az erdő közepén is lehetett kártyával fizetni.

11 körül gondoltam, elmegyek aludni, de amikor a fürdő fele mentem, láttam, hogy épp izzítják a szaunát. Úgyhogy végül csatlakoztam két finnhez meg egy franciához. Aztán kiderült, hogy van itt egy olyan is, amiben még nem volt részem. Egy kint felállított óriási vödörhöz hasonlító valami, amit alulról fával tüzelnek, benne meg víz van, kint meg tél, és ebben a forró vízben ülnek az emberek. A csillagos ég alatt, Trondheim éjszakai fényeit látva. Hát, elég élvezetes volt. 

Ebben ültünk este (akár 14-en is), és még reggel is gőzölgött.

Vasárnap nem nagyon csináltam semmit, de felfedezéseket tettem. Reggel visszamentem a városba, kinéztem egy templomot, amiben elvileg 2-kor volt angol nyelvű alkalom. Az egy dolog, hogy az óraátállításról nekem nem szólt senki (és így majdnem a kompot is lekéstem visszafele), de ebben a templomban csak feketék voltak. Kivétel nélkül, mindenki, egytől egyig. Hát ilyet még nem láttam, eléggé sokkolt. Ráadásul olyan "fekete-angolt" beszéltek, amit alig értettem. Távol álljon tőlem a rasszizmus, aztán tényleg, de azért jobbnak láttam inkább nem maradni. 

A másik felfedezésem abból adódott, hogy a hétvégén magamnak kellett kajáról gondoskodni. Trondheimben a legolcsóbb kaja a sajtburger, minden más ennek legalább háromszorosa (gondolok itt pl. az 1200 ft-os hotdogukra). Ezen belül is a McDonalds a nyerő, mert itt csak 10 NOK (400 ft), és olcsóbb, ha elvitelre kéred. Úgy látszik szeretik az embereket elküldeni az éttermükből. Dehogy ebben mi a logika..?

Hétköznapok

Már egy hét telt el (majdnem) vikingként Norvégiában! A ma reggel egész érdekes volt, mert nem jött a hajó (amiből összesen 1 darab jár, így ha az lerobban, akkor egész nap nincs). Jött helyette viszont egy másik busz, ami elvitt a másik kompig, ami kb 10 percre van az előzőtől. Itt leszálltunk a buszról, fel a kompra, majd át a hajóval, ott pedig fel egy másik buszra. Ez viszont kivételesen bevitt egész a kórházig, így a mai nap az 5. járművet megspóroltam (amúgy 3-mal szoktam menni). Viszont 8 után értem csak oda, ami azt jelenti, hogy legalább két órát utaztam reggel. :D Mellékelek térképet:

A térképre kattintva nagyban mutatja. A kék vonal az, amin ma jöttem, egyébként a piroson szoktam "rövidíteni" (az az ami ma nem járt). Rárajzoltam a különböző járműveket is :)

Egyébként túl sok minden nem történt a héten, úgyhogy gondoltam, írok a kórházról, de nem lesz túl összefüggő, hanem, ami éppen eszembe jut. Tegnap volt egy 3D-s laparoszkópos műtét (olyan, amikor nem nyitott műtét, hanem ilyen csöveket dugnak az ember hasába, kamerával). Fel kellett venni hozzá olyan szemüveget, mint a moziban, elég high-tech volt. Szerintem otthon ilyen nincs. 

Itt reggelente háromnegyed 8-tól fél 11-ig beszélnek meg (otthon ez általában fél óra), 3 különböző helyszínen. Én túl sokat nem szoktam belőle érteni, de jól elüldögélek ott, meg szokott lenni kávé, gyümölcsök, nasi, meg lehet reggelizni ("hogyan együnk ingyen Norvégiában"). :) Sőt, az öltözőnél (ami az egyik orvos szobája igazából) és a műtőknél lévő pihenőben még egy ingyenes kávé-forrócsoki automatát is találtam!! 

Amúgy itt a kórházon belül rengeteg iroda is van, azoknak is mindig tárva nyitva a ajtaja, a táskámat is simán otthagyhatom a nyitott irodában, senki nem viszi el. Néha az orvosok rolleren közlekednek (komolyan!), és vannak ilyen kis robotok, amik szállítanak dolgokat, és beszélnek, mondják, hogy menny arrébb (ilyenek mondjuk a Honvéd kórházban is vannak). A kimosandó kórházi ruhákat pedig be kell dobni egy gépbe, ami felszippantja őket, és eltünteti. Akár minden nap új, frissen mosott ruhát lehet kivenni a szekrényből. 

Tegnap pedig hallottam a TV-ben, hogy az elmúlt évben a St Olav Kórház (ahol vagyok) több millió nyereséget termelt. Hát, ilyen is létezik, hogy egy kórház nem veszteséges, hanem plusszal zár. Állítólag azért, mert kevesebb orvos, nővér, dolgozó van, mint kellene, és ezért ők túl vannak hajtva. Hát, szerintem ők nem voltak még túl sok magyar kórházban...

Egy kevésbé érdekes bejegyzés :P

Ma kezdődött a gyakorlat elvileg. Gyakorlatilag reggel azt sem tudtam, hogy kivel és mikor kell találkoznom, így csupán 3-4 emberen keresztül végül sikerült eljutnom a (majdnem) célszemélyhez, de helyette is más jött végül. Már-már elfelejtettem, hogy a norvégok a plasztikkártyák és kódok világában élnek. Először egy kórházas beléptetőkártyát kell csináltatni, amihez helyben készítenek egy képet, és persze ehhez is kódot kell megadni. Utána az ügyintéző nő mondta, hogy akkor átvezet a gastrosenter-be, ahol a gyakorlatom lenne. Meg adott egy papírt még vagy 5 másik kóddal, meg hogy ki lesz a "mentorom". De útközben találtunk egy orvost, aki épp odatartott, így könnyedén le lettem passzolva neki. Aztán valahol letettem a táskám egy szobába, és mentünk a reggeli megbeszélésre, amiből túl sokat ugyan nem értettem, de eltartott vagy 10-ig. Viszont volt egy nagyon vicces kinézetű iszonyat kis termetű idős emberke, aki leginkább Einsteint juttatta eszembe. Utána odajött hozzám egy csaj, aki mondta, hogy akkor vele leszek. Azt már nem értettem, hogy akkor mi lett vajon az eredeti emberrel, akire rá lettem bízva. Na ez a végső csaj annyira nem jó fej, mert nemigen kommunikál velem, pedig én nagyon próbálkoztam norvégul, és eddig ez nagyon tetszett mindenkinek. :D Hát, most nem ért el a várt hatást. Aztán otthagyott az egyik műtőben, meg mondta, hogy hívjam fel, hogy ha vége. Én felhívtam, de aztán sem őt, sem pedig a reggel lerakott táskámat nem sikerült megtalálnom fél óra alatt a labirintusban. Végül egyszerre lett meg mindkettő.

Csak a miheztartás végett, itt egy beteg van egy szobában, mindenkinek TV-je van, amit odahúzhat, ahová akar, és hihetetlen, de lazacot kaptak reggelire. A műtőkben pedig premier plán mutatja egy HD TV, hogy épp hol tartanak, mert egy kamerát odahúztak a műtéti terület fölé. Így még kukucskálni sem kell, csak beülni a székbe és mozizni.

Ma kivételesen Geir vitt el kocsival, de holnaptól egyedül közlekedem, ami azt jelenti, hogy a háztól kell menni egy busszal fél órát a kikötőig. Majd onnan komppal 25 percig a fjord túloldalára, majd onnan még egy 10 perces busszal a kórházig. Minderre megvettem ma valami bérletszerűséget, aminek az árát most inkább nem írnám ide, mert még leestek a székről. Ja, és visszafele a második buszból az utolsó járat (na, követitek? :) ) fél 5kor megy, ami ezt jelenti, hogy legkésőbb fél 4-kor kell elindulnom a kórháztól. Szóval túl sok szabadidős tevékenységem nem lesz. De mintha minden arra mutatna, hogy nekem itt meg kell írnom a szakdogát, mert mást úgysem lehet csinálni. Lehet, hogy ez egy jel?
Viszont találtam ma a kórházban ügyeleti szobát, szóval, ha minden kötél szakad, ott biztos elalhatok, ha Trondheimben maradnék. Legföljebb majd azt gondolják, mennyire szorgalmas vagyok, ha netán megtalálna ott valaki. :D

A vatta-kilátó

Ma délelőtt elmentem megnézni a helyi Leksvik Kirke nevű templomot. Ahhoz képest, hogy 1667-ben épült, egész jól tartja magát. Egész szerencsés voltam, mert láthattam norvég gyerekkórust, meg még keresztelést is. Egyébként a templomban kb. 25% volt a gyerek. Szegény lelkésznőt (vagy hogy kell ezt mondani?) alig lehetett hallani, pedig még bábjátékkal is próbálta őket közben lekötni.

Ő lenne az

Aztán kinéztem interneten a kimondhatatlan nevű Våttåhaugen kilátót, mint helyi nevezetességet, de annyira mégsem híres, hogy a google maps-re is rátegyék, így csak körülbelül sikerült megtalálni a térképen. Miután már több mint egy órát sétáltam, és az út meg elkezdett már lefelé menni, kezdett gyanús lenni a dolog. De kb. 10 perc visszaséta után találtam pár norvégot, akiktől megkérdeztem, hogy merre. Ők pedig pont ott álltak, ahol le kellett fordulni az útról. Mondjuk nem csodálom, hogy nem vettem észre a letérőt, mert semmi nem jelezte, csak pár lábnyom a hóban. Ez volt az ösvény:

De a végén ez várt (a messzeségben, a túloldalon van Trondheim, ahol lakom, az meg a kis öbölszerűségben):

Földön-vízen-levegőben

Hihetetlen, de a 3éltű közlekedés után sikerült megérkeznem a célállomásra. Persze reggel nem sikerült a vonatállmástól elsőre megtalálnom a kompot, ami átvisz a fjord túloldalára, így tettem egy kisebb kört, közben azon gondolkodtam, hogy vajon egyszer eljön majd-e az az idő, amikor nem kényszerítem magam olyan helyzetekben, amik során sok nehéz cuccot kell vonszolni minél hosszabb úton. Végül csak meglett a hajó, és a túloldalon már várt Geir (a norvég családból a pasi) a kocsival. Innen még vagy fél órát autóztunk a házhoz. Hát, tényleg nagyon szép helyen laknak, ha kinézek az ablakon, a tengert látom, hallatszik a morajlása, kb 5 méterre épült a ház a víztől. 

Aztán olyan 12 körül ők elmentek Osloba, úgyhogy enyém a lakás. Ja, és bespájzoltak ide a hűtőbe valami iszonyat mennyiségű kaját, hogy ne éhezzek. Úgyhogy ma meg is sütöttem egy lazacot (meglepő módon ez volt az első dolog, amit megláttam). Akartam hozzá krumplit főzni, de ezt kicsit elvétettem, mert amit annak néztem az valami édes krumpli volt, de így legalább ezt is kipróbáltam.

Ha netán valaki kételkedne a gasztronómiai képességeimben

Aztán délután becsöngetett egy pasas, aki őket kereste. Gondoltam, kissé furcsálhatja, hogy akkor ki is lennék én, de persze jó norvég módjára nem kérdezett semmit, de én a biztonság kedvéért bemutatkoztam, nehogy még hívja a rendőrséget. :)

A Tiqulo által küldött, aktuális izlandi számmal búcsúzok, mivelhogy az a címe, hogy "Six weeks" :)
https://www.youtube.com/watch?v=SBtnnZX_jDU

Újratöltve

Egy új fejezet kezdődik a „Syltetøy med pølse i Norge” blog életében (ami egyébként azt jelenti, lekvár kolbásszal Norvégiában, de ez egy hosszabb sztori), vagyis inkább kisebb kihagyással ismét folytatódik, mert gondoltam, így mégis egyszerűbb elmondani a főbb történéseket, mint egyenként mindenkinek.

Ma azt hiszem, csúcsot döntöttem a kézipoggyász méreteit illetően. Miután kipakoltattak velem két kilót a felvivősből, és az is a „kicsibe” ment, így csak kíváncsiságképpen lemértem, hogy mégis mennyi lett vége, és hát, csak sikerült ezt is majdnem 20 kilósra kitömni. Valószínűleg az nem nagyon befolyásolta már, hogy felszállás előtt megettem egy szendvicset. De átment a rostán, bár kicsit féltem, hogy a biztonsági ellenőrzésen nem fog beférni a futószalagra. Megjegyzem, a mosdóba is elég kalandos ennyi cuccal elmenni.

Közben Pesten még Szupermannel is találkoztam, ezek szerint ő is öregszik, hogy már csak repülővel tud repülni.

Pille kézipoggyász

Superman is megjött, itt már nem történhet semmi baj

A változatosság kedvéért most megint az Oslo-i reptéren ülök, amit annyira szeretek, hogy már legalább háromszor éjszakáztam itt. Sajnos a szolgáltatás színvonala romlik, egyre kevesebb ülőhely van, a régi szép időkben 2007-ben még relaxációs fotelek is voltak, most meg van kb az egész reptéren max 15 szék. De legalább eldugott helyen, úgyhogy a többiek szerencsére nem találták meg. Már csak 3 óra, és indul a csodás éjszakai vonat, amit szintén sosem sikerül megúszni, viszont rendes tőlük, hogy adnak takarót meg párnát.