A cím: 7végi túránk mottója Dovrefjell-ben. Ezt most hosszú lenne elmagyaráznom, a lényeg, hogy én értem, miért ez a cím (meg esetleg a másik 4 ember, aki még ott volt :) ).
Ez a félév úgy tűnik, olyan dolgokról fog szólni, amiket "először életemben" csináltam. Már szállóigévé vált a "This is a once in a lifetime opportunity!". Úgyhogy először életemben béreltem(tünk) autót barátokkal. Gondoltam, ha már Andris is jön, akkor valami viszonylag messzi és látványos helyre kéne menni. A választás azért esett Dovrefjell-re, mert Tobi ott volt 1 hét előttünk, így már viszonylag biztos volt, hogy nem fogunk eltévedni, és hogy szép a látvány. És amúgy meg Tobi mindent tud, és az ő szava szent. Egyébként ez egy nemzeti park része Bergen és Trondheim közt, 3 órás autóúttal. Andrissal és 3 lánnyal (Fii, Tina, Lisa) mentünk, a kocsit pedig a hangzatos nevű RENT-A-WRECK nevű társaságtól kölcsönöztük, aminek a neve "kölcsönözz egy roncsot" jelent. Annyira nem volt azért roncs, nem fogyasztott sokat, de azért nem a legújabb széria volt.
Kongsvoll-ig autóztunk a norvég "autópályán", ahol a sebességhatár általában 80 km/h volt.
Innen kirándultunk röpke 6-7 órát, amíg elértük a DNT-kabint. Annyira nem volt egyszerű megtalálni, mert egy idő után besötétedett, a talaj meg igencsak vizes volt, és elvesztettük az ösvényt. De a végén csak meglett. A képről talán kicsit érthetőbb miért volt olyan nehéz megtalálni a semmi közepén lévő házikót. A DNT (norvég túraegyesület) kabinok nagyon trükkösek. Egy kulcs nyitja Norvégia összes kabinját (több száz, ezer), de ahhoz, hogy megkapd a kulcsot, a túraegyesület tagjává kell válni (ami olyan 10e ft). Így mi úgy gondoltuk, hogy kicselezzük a rendszert és megosztjuk a tagságot 5-ünk között. Az
éjszakákért is fizetni kellene elvileg olyan 5e ft-ot/fő, de ez olyan bizalmi alapon megy. Miután az ember elhagyja a kabint, kitölt egy papírt a kabinban a számlaszámával, adataival és bedobja az ott található kis dobozba. Hát mi ezt a részt is megspóroltuk (majd később adományozok a DNT-nek, ha egyszer itt fogok dolgozni). De a norvégok rendesen dobálták be a papírfecnit. Sőt, még kaja is volt kirakva a konyha-részben, amit szintén fel lehet használni, és rá kell írni a fizetős-papírra, ha valamit elveszel onnan. Szerintem Mo.-n a polcok egy óra alatt kiürültek volna...
A kb 30 férőhelyes házikóban nemcsak hogy ágyak voltak, hanem még paplan is, amit elég sűrűn tisztíthatnak, mert nem tűnt koszosnak.. Folyó víz persze nem volt, de azt a közeli patakból hoztunk.
 |
| Az úton odafele |
 |
| A híd, ahonnan elmentünk egy tóhoz bölényeket keresni, ami soha nem lett meg (a bölények sem...), de ezzel csináltunk magunknak egy röpke másfél órás kitérőt |
A moskus volt az egyik indok, amiért Dovrefjell-t választottuk célpontnak. Erre lejövünk a hegyről, és ott álltak 100 m-rel mellettünk. Amúgy 200 m-nél közelebb nem kellene menni hozzájuk, mivel kicsit idegesek lesznek, főleg ha valaki a kisbölény és a mamája között helyezkedik el. Meg mert nincs természetes ellenségük, így nem túl félénkek. Ha akarnak, olyan 60 km/h-val tudnak futni (mikor a nőstényért harcolnak, kb ennyivel mennek fejjel egymásnak, amit állítólag km-ekről lehet hallani) és 200 kilót nyomnak. Itt összesen van belőlük kb 200 darab, így eléggé szerencse, hogy ilyen sokat láttunk belőlük. Grönlandról kerültek ide, és Norvégián kívül még Alaszkában meg Szibériában léteznek.
