Velkommen til Å

Szerintem tök vicces, hogy létezik egy falu Norvégiában, aminek össz-vissz annyi a neve, hogy Å. Pontosan Norvégia északi részén, a Lofoten-szigeteken található.

Nem vagyok vízálló :(

Múlt 7végén kibéreltük az egyetem egyik kunyhóját egy napra, így a norvég vizsga után rögtön indultunk. Voltak, akik busszal mentek, de én a biciklis csapatot választottam, így tekerhettem 45 km-t folyamatosan fel-le az esőben. Persze indulás után 20 perccel defektet kapott a csodálatosan összerakott új biciklim. Ekkor kezdett el zuhogni is, ami egyre rosszabb lett, ahogy telt az idő, a Tobitól kapott "vízálló" hiperszuper biciklis cipőben egy kisebb tavacska gyűlt össze. Kiderült, hogy a vízálló gatya sem annyira az, és a bicikliülés primán szívja magába a nedvességet.

Norvégia, nyáron

Visszafelé, ami fele annyi idő volt..

Pózolás egy temetőben, mert szép volt

Befejeződött a nyelvkurzus, úgyhogy itt egy kép a csoportunkról, kedvenc tanárunkkal, Peder-rel (bal oldalon fönt, szemüveges, szőke - mi más..). Peder kiérdemelte a 'tanár, akitől három hét alatt a legtöbb fénymásolt papírt kaptam'. Tényleg iszonyat mennyiségű papír gyűlt össze, pl. egy feladat megoldását kinyomtatta annyi példányban, ahányan voltunk, és mindenki hazavihette. Így naponta olyan min. 20 lapot kaptunk tőle. Ja igen, mert a fénymásolás itt amúgy is ingyenes.. Így már kinyomtattam ké könyvet. :)

Utolsó nap közös ebédet dobtunk össze a tanteremben, mindenki hozott valamit, ilyenkor általában iszonyat mennyiségű kaja szokott összegyűlni.

High tech...

Kapott már valaki szmájli-val tarkított sms üzenetet kórháztól egy laborleletről? Én igen!

Kedden kellett megcsinálnia minden diáknak a tesztet, és ezek szerint ők így értesítenek. :)

"You are negative for MRSA! :)" 

A dologban nem járatos személyek kedvéért: MRSA (methicillin rezisztens Staphylococcus aureus) egy bacifajta, amire itt tesztelik az ideérkezőket (otthon tudtommal nem), hogy mást ne fertőzzenek meg a kórházban. 

Gondoltam, hát ez azért elég vicces, otthon is bevezethetnék, minden negatív lelet végére egy szmájli, jobb lenne a világ. Kicsit olyan, mint a "Gratulálunk, ön nyert!". Ellenben a pozitívokkal nemtom, mit lehetne kezdeni.. "Nem baj, majd legközelebb, ne adja fel! :)'

Az MRSA gonosz dolog

HaREkrisna

Ajajj, Tinát megint megkeresték a barátaink, már két sms-ben is, hogy mindenképp menjünk vasárnap lakomázni.. Annak ellenére, hogy elmondtuk nekik, hogy vasárnap kirándulunk. Meg amúgy is.. Még jó, hogy az én számom nem tudják.. Kérdezték, én meg azt mondtam, hogy nem tudom fejből a számom, és nincs itt a telefonom.. De, amilyen hülye vagyok, két perc múlva elővettem a zsebemből reflexből, aztán magyarázkodhattam, hogy jaaj igen, ez a magyar telefonom, és ezzel nem mennének itt sokra..

Bár az ingyen óriáslakoma továbbra is csábító, nemtom, hogy még egyszer végigülném-e a másfél órás szeánszot, ahol majd megfulladtam a füstölőtől.. Vagy tényleg nagyon meg akarnak téríteni (de ez nekik tulajdonképpen miért jó? egyel több ember énekelhet harekrisnákat, huh... sosem értettem őket..), vagy csak rohadtul magányosak. Mert mint kiderült, 'Trondheim hare krisna közössége' két emberből áll pillanatnyilag (és ők már állítólag 10 éve csinálják). :) 

no offense...

en litt Norsk--> barnemat!

Ha már nyelvkurzuson vagyok, gondoltam írok pár érdekességet.. Ami ma leginkább meglepett a prepozíciók/ elöljárószavak tanulása közben, hogy más prepozíciót ('i Trondheim, i Oslo') használnak arra, ha egy város a tengerparton van, ami itt Norvégiába elég sűrűn megesik, illetve mást, hogyha nem ("på Røros"). Valószínűleg ezekkel a helyekkel nem tudtak mit kezdeni anno, mikor kitalálták a nyelvüket.. :)

Melléknevek fokozása: olcsó-olcsóbb-legolcsóbb (fura, hogy itt erre egyáltalán van szavuk...) = 'billig-billigere-bunnpris' :D Bunnpris=állítólag a legolcsóbb szupermarket, bár szerintem túl sok különbség nincs...
A kedvenc szavaink valószínűleg továbbra is a blogom címében szereplők. Illetve bármi, ami elé oda lehet tenni, hogy 'kjempe', ami nagyon nagyon-t jelent, pl. 'kjempebra' = nagyon jó. Azért szeretjük, mert hülyén hangzik...

A szürke (???!!! neeeeem!!!) hétköznapok

Vacsora nálam, én főztem, mielőtt bárki kétség merülne fel bárkiben a főzőtehetségemet illetően, ehető lett, és megálltam, hogy ne tegyek bele paprikát (bár, lehet, hogy akkor jobb lett volna, na majd legközelebb). Életemben először főztem 7 személyre, ebből kifolyólag persze a mennyiség nem lett tökéletes. Még desszert is volt, amit Fii készített el, egy torta formájában, személyesen Tobinak, aki sokaknak segített biciklitszerelni (és még porszívója is van!).
Hála a magukat egyelőre nem mutató két másik lakótársamnak, tele van a konyha mindenféle edénnyel, pohárral stb. Lehet, hogy egyszer visszajönnek érte, mert a hűtőben is van 1-2 dolog, pl. ilyen nélkülözhetetlen dolgok, mint buggyant tojás és fagyasztott tej.

Balról jobbra: Tobi (Németo.), én, Fii (Finno.), Seth (Svájc), Maarten (Hollandia), Lisa (Németo.)

Egyébként most valami orientációs hetek vannak az itteni norvég diákoknak, ezért egy csomó programjuk van, pl. mindenféle diákszervezetnek volt kiállítása tegnap azon a campuson, ahol a nyelvkurzus van. Ez kicsit másképp működik, mint itthon. De hát mi is másképp működünk, mint a norvégok.. Úgyhogy begyűjtöttünk mindenhonnan egy rakás csokit, ingyen ikea táskát, cukorkát, naptárat, chipset, rágót, bármit ami jött.. Plusz még kuponokat is kaptunk ingyen ebédre, kávéra, gyümölcsre, edzésekre stb. Megpróbáltam mindezt biciklivel hazavinni az IKEA táskában, az esőben, a bicikli éppen működni nem hajlandó hátsófékével. Túléltem! Az ingyen dolgok áradata sosem ér véget...
Ja, a nyomtatás, és másolás is ingyen van, korlátlan mennyiségben! Otthon már a diákok elfogyasztották volna Magyarország összes papírját ha ez lenne. A dolog hátránya, hogy kissé komplikált. Mert kell egy regisztrációs kártya, amit meg kell mutatni az IT-soknak, akik ezért adnak egy jelszót és pin-kódot, amit meg kell változtatni, majd ezután regisztrálni kell egy újabb honalapon a nyomtatáshoz, majd miután rákattintok a nyomtatásra, le kell húzni a diákom a nyomtatóban. High-tech...

Fjordrafting

Vasárnap fjordraftingolni voltunk, ami azt jelenti, hogy beöltöztetnek overállba, síszemüvegbe, és ezerrel megyünk a gumicsónakkal, ami néha-néha ugrik egyet.

Chicken in the kitchen

Vagyis a kedvenc norvég kiejthetetlen 'kj'-vel kifejezve: kjilling i kjøkkenet! Első vacsi-készítésem emlékére. (A csirke igazából már előre el volt készítve... DE a rizs NEM!!!

before

after

Ein bisschen surreal

A szombati nap nem indult olyan fergetegesen, ahhoz képest, ami utána lett belőle.. Reggel kiporszívóztam a hajakban bővelkedő, talált IKEA szőnyeget, aztán megtapasztottam a lyukas biciklikereket (ami azóta is jól funkcionál, de most persze megint elromlott a fék...).
Majd este elkeveredtem egy 'spirituális élmény'-re. :D Az egyik német csoptársam összeismerkedett az utcán valami harekrisnásokkal, akik aztán meghívták őt vacsira. Plusz vihetett még egy barátot (ez voltam én). Először eléggé tartottam tőlük, de aztán gondoltam, egyszer vagyok erasmuson, és így hátha kiderül, hogy mi a fenét esznek ezen az egészen annyira az emberek, meg az ingyen kaja amúgy is elég csábító volt. Előtte beszélgettünk Tinával, hogy vajon mivel töltik ezek az idejüket azon kívül h folyton hareharekrisnát énekelnek..? Hát, mint kiderült, tényleg ezzel.. A dolog eléggé szürreális volt, bementünk a lakásukba, aztán beterelődtünk az egyik szobába, ahol vagy 200-szor elénekelték a harekrisnájukat. Először az volt a gondolatom, hogy soha nem lesz vége, és hajnalig ittmaradunk, és ennyi időráfordítást nem ér meg az ingyen kaja.. :P Aztán egyszer csak befejezték, és megkezdtük elfogyasztani a vega kaját, ami megehetetlen mennyiségű volt, és iszonyat sokféle. Ilyen jót nem ettem mióta itt vagyok (a halakat is beleértve). Sőt, még magunkkal is kellett vinni maradékot... Úgyhogy megint gyűlik a hűtőmben a kaja, anélkül, h vennék bármit.. Mondták, h jöjjünk akár minden hétvégén vacsizni, mert tudják, h a diákoknak nincs pénzük.. Hát, azért ennyire talán nem szorulok rá, de egyszer ki kellett próbálni, de az elég volt... Biztos azt hitték, hogy most marhára megtérültünk, de engem igazából a kaják receptje érdekelt leginkább.. Utána hazajöttünk és elmeséltük az egész storyt a többieknek, akik meg hülyére röhögték magukat a helyzeten, meg ahogy belekeveredtünk. :)

Hétköznapok

Ma végra volt egy kis időm, hogy körbejárkáljak... Így csináltam fényképeket.
Közben szereztem pár dolgot. Nem tudom, miért és hogyan de valahogy vonzom az ingyen dolgokat: bőrönd a reptérről, szárítóállvány, amit egy elköltöző csajszitől kaptam, két ikea szőnyeg, amit valaki épp kidobni készült (nem értem, miért), és amire a legbüszkébb vagyok, a biciklim, amit három bicikliből raktam össze, kicseréltem a hátsókereket (ami azóta kiderült, h lyukas) és a teljes hátsóféket. Gurul, vált, fékez, csak reggelente fel kell pumpálni mert leereszt.. De legalább ingyen volt.. Itt Trondheimben, minden diákra jut kb 3 bicikli, így rengeteg lerobbant, nem használt, folyó mellé kidobott bringát lehet találni, én a pincénkből szedtem össze.

Valami ilyesmiben lakom 

 Full extrás közös konyha

Szobám per pillanat

Ő

Viking Hiking

Tegnap történt... 3 nagy tó van Bymarkában (ez a régió), és mind a háromban kell egyet csobbanni, ahhoz, hogy igazi vikinggé válhass. Ezt kissé megnehezítette, hogy kint olyan 12 fok volt. Ebből kifolyólag a tavak sem voltak éppen megfelelő hőmérsékletűek. De mivel én mind a hármat megjátszottam, phd fokozatot kaptam a vikinglétből. :P
Az erről szóló norvég-angol video megtekinthető itt: http://www.adressa.no/tv/?id=1​7252&style=null

Hétvége Oppdalban

Social programként múlt hétvégén Oppdalba keveredtünk, ahol hegyet másztunk esőben és csúszkálhattunk olyan két hegy között kifeszített dróthuzalon, 300 m-rel a folyó fölött!!! Persze nem maradhatott el a barbeque sem pølse-vel (a héten a 4...?) 

Nem úgy tűnik, de hideg volt

Ebben aludtam (1szer), régi típusú norvégoknak

Folyó felett csúszkálás

Kezdetek utáni kezdetek

A hétfői első nap Orientation volt, ami az egyetem egyik épületében kapott helyet. Mivel azt sem tudtam, hol vagyok a városhoz képest, jobbnak láttam csatlakozni a többiekhez, akik tudták, hová megyünk. Persze visszafelé eltévedtem (GPS-szel együtt.. pedig nagyon próbálkozott..).
A bevezetést a nemzetközi iroda főnöke tartotta, aki kicsit norvég, de inkább német, és rögtön arról kezdett beszélni, hogy hogyan harapta le majdnem egy jegesmaci a Spitzbergákra utazó turisták fejét.

A mosógépek, amik tudnak magyarul!!!

Kedden már kezdődött is a norsk kurset, csak én nem voltam ott, mert az órám angol idő szerint keltett, plusz még el is tévedtem (# 2), így a végén a 30 NOK-os busszal voltam kénytelen menni (1 NOK=32 ft), de még így is másfél órát késtem.
Ettől a naptól kezdődött a kódok és kártyák áradata. Azóta már van diákkártyám, szemeszterkártyám, mosodakártyám, internet kódom, PIN kódom a kártyákhoz, és rengeteg jelszó. Pl. ahhoz hogy nyomtatni tudjak (ami ingyen van), el kellett menni az IT-hez, ahol a diákkártyám bemutatása után adtak egy felhasználó nevet + jelszót, amivel be lehetett jelentkezni a számítógépbe, aztán a jelszót meg kellett változtatni, majd a személyes egyéb kódommal regisztrálni egy oldalon, ahol újabb kódot kaptam, amivel regisztrálni kellett a nyomtatókhoz, majd a diákom lehózásával nyomtathattam.. Nem komplikált...

Kezdetek

Július 31-e óta tengetem a napjaimat ebben a kicsiny országban, azóta (meg előtte is) elég sok minden történt, ezt megpróbálom összefoglalni.
31-én Londonból repültem SAS-sal egyenesen Stavangerbe. Kivételesen nem töltöttem egy éjszakát sem az osloi Gardermoen reptéren, pedig abban már nagyon jó vagyok.. Stavangerből még leszálltunk Bergenben is (végre oda is eljuthattam, 1 órát töltöttem ott), onnan repültünk tovább Trondheimbe, mindkettő olyan 20 perces repülő út volt. Nemtom milyen logika szerint, de a London-Stavanger vonalon nem kaptunk semmit, ellenben a 20 perces Bergen-Trondheim vonalon felszolgáltak egy teát. Megmutatták, hogy ők ilyet is tudnak.. A 23 kilonyi felvhető csomag helyett volt nálam olyan 26, a 8 kilos kézipoggyász meg inkább 18 volt, de szerencsére nem szóltak semmit. Pedig még a poggyásztartóba való betuszkoláshoz is 3 ember kellett. Vasárnap du. érkeztem meg, a reptéren még gyorsan intéztem egy új bőröndöt, mert a régit "összetörte" a SAS.

Megint átszeltem Európát :)

A busz egyenesen bevitt a Moholt nevezetű Studentby-be, ami diákvárost jelent. Még e-mailben megírták, h a kulcsom a lakáshoz egy fiókban lesz a füves tetejű recepción. Ez meg is lett, be kellett ütni a kódomat és jééé kinyílt a fiók, benne egy borítékkal a nevemre címezve. Innentől olyan volt mint egy konspirációs játék, mert a boritékban volt a térkép, hogy hol a lakásom. Csak kétszer jártam körbe a tömböt a 35+ kilommal, mire meglett a bejárat.. A lakásban Juanjo (asszem, két hét alatt még nem sikerült megtudnom 100 %-ig a nevét) a spanyol fogadott. A másik két lakótársról még nem tudunk..

Pótlék

Hei alle sammen! Velkommen til Norge!

Már rég gondolkodom azon, hogyan lehetne egyszerűbbé tenni a kommunikációt mindenki számára, főként az enyémre :) . Plusz így még miután hazaköltözöm (ooo, az még nagyon soká lesz :) megmarad emléknek, hogy milyen hülyeségeket irkáltam ide. És még némi képi beszámolót is mellékelhetek.
A blog másik célja, hogy megpróbálja érthetővé tenni, mit is keresek ebben a világtól elrugaszkodott országban, ami hideg, drága és rohadt messze van.
Az eddigi 1,5 hónap, amit nem töltöttem otthon kissé kaotikus volt, mivel minden 2-3 héttel az előtt derült ki, mielőtt elkezdődött volna.. (Előre is elnézést a néha értelmetlen és túlkomplikált szövegekért, valamiért szeretek bonyolult lenni...) Ebből kifolyólag sokmindenkitől nem sikerült hivatalosan elbúcsúznom, ismét bocs.. De a dolgok már csak ilyen spontánok mostanában..
És hogy miért az a blog cím, ami? Mert szeretem a norvég ø betűt! :)