Karkirurgi

A fenti szó érsebészétet jelent, egy kis újdonság az 5 hét általános sebészet után. Ami azt is jelenti, hogy megkezdtem utolsó hetem itt, vasárnap irány haza. 

Szóval hétfő óta új osztályon vagyok. A korábbi esetből tanulva még múlt héten megkérdeztem a titkárnőt, aki a gyakorlatokat intézte, hogy mégis hol és kit kell keresnem hétfőn. Megörültem, hogy a keresendő mentort Johari-nak hívják, mivel ez nem egy túl norvég név, hanem inkább indiai, őt meg nem olyan túl nehéz kiszúrni a sok szőke közt. Természetesen reggel nem jelent meg... Viszont ma találkoztam vele, de csak én tudtam, hogy ő ki, pedig még a nevem is mondtam neki, meg h Magyarország. Szóval, ha szóltak volna neki, igazán tudhatta volna, hogy neki kell velem foglalkoznia. A slusszpoén, hogy megkérdezte, hogy amúgy ilyenkor nem szoktak kijelölni egy mentort? :D Sajnos túl későn kapcsoltam, és nem válaszoltam vissza, hogy "de, te lennél az!". 

Ennek ellenére tegnap végül odavezetett más a célállomásra, és meglepően kedves volt mindenki. Az osztályvezető bemutatott minden jelenlévőnek, utána meg volt aki beszélgetett velem, és azóta mindenki név szerint szólít. Ez nagy szó, ahhoz képest, hogy az előző 5 hétben kb. átlátszó voltam. Sőt, a vizit közben egyszercsak megkérdezte valaki a hátam mögül, hogy "mindent értesz?". Így, magyarul. Annyira meglepődtem, hogy norvégul válaszoltam neki. :) Kiderült, hogy az egyik orvos Debrecenben tanult, azért tud egy kicsit magyarul. Szóval ez egy sokkal szimpatikusabb hely, mint az előző, és még a reggeli megbeszélés sem 3 órás, csak 1. Mentem viszont velük 3 órás érműtétre, az kicsit húzós volt. 

Tegnap, mikor hazaértem, megint buliztak a nyugdíjasok. Most garázsparty volt. Szerintem elég vicces, ilyet még nem láttam. Kipakoltak mindent az egyik garázsból, kint zuhogott az eső, a 60+-os barátaim meg ott kucorogtak vagy 25-en a garázsban, gyertyák mellett, kávézgattak kb. 5 különböző torta társaságában. Ekkor döbbentem rá, hogy itt csak nyugdíjasok laknak (a társasházban). Az én vendéglátóim voltak a legfiatalabbak a 65 évükkel.

Geir megjelent a harmonikával

Vasárnapi ebéd a teraszon (ma hó esett...)

Egy újabb norvég család

Még a húsvéthoz kapcsolódóan: itt a húsvéti kriminek valami nagy tradíciója van, mert minden könyvesboltban ezt árulták, az újságokhoz ajándék könyvet adtak. Szóval ha húsvét, akkor itt krimit kell olvasni. Ezért még a tejesdobozokra is nyomtatnak ilyen témájú képregényt. 

Aki megoldja a rejtvényt, pluszpontot kap (főleg, hogy a harmadik oldal hiányzik) :)

Túl sok minden nem történt az elmúlt héten. Najó, azért talán egy nap mégiscsak. Húsvét utáni kedden megbeszéltem egy itt orvoskodó magyar lánnyal (aki a facebookon találtam), hogy akkor aznap találkozunk, hogy meséljen, hogy lehet itt kezdeni valamihez. Végül úgy alakult, hogy meghívott magához kajálni. Meglepő módon a menü lecsó volt. Azt sem gondoltam, hogy életem első tojásos lecsóját majd Norvégiában fogom enni, amúgy kaliforniai paprikából (mert itt másmilyen nincs). Ja, és kiderült, hogy ugyanabba a gimnáziumba jártunk. (A sztori már kezd egész Frei Tamásos lenni. :) Pedig én nagyon nem szoktam keresni magyarokat, de ez most kivételes helyzet volt.) Rita a város úgymond központjában lakik barátjával, aki norvég. A lakás azt kell, hogy mondjam, nem volt semmi, otthoni mércével már luxusnak mondható, és még nem is volt kicsi. 1 éve költöztek ide, azóta dolgozik Rita a kórházban. Fura volt ennyi idő után valakivel élőben magyarul beszélni. Kikérdeztem mindenről, úgyhogy most már megvan a norvég munkához vezető út. :) Ezután, mivel hogy elebédelgettünk úgy 6-ig, elment a buszom a fjord túloldaláról, úgyhogy már nem tudtam volna hazamenni. Ezért még előző nap Inger (a házinéni) megbeszélte egy szintén a kórházban nővér kollégájával (akivel már korábban én is találkoztam) hogy akkor kedden náluk alszom. Így sikerült egy éjszakát eltöltenem egy újabb norvég családnál (ez a hobbim), akik szintén tök jó helyen laktak, és a nő is nagyon jó fej volt. Olyan mosogatójuk volt, hogy gombnyomásra jött a forralt víz. 

Azóta a kórházban nem csináltam semmit, de két egymás követő nap láttam gyereket szoptató nőt, aki vagy orvos volt vagy nővér, a könyvtár előtt, kb. ilyen közlekedési csomópontban, de hát ez itt természetes.

A kaják tekintetében megint kaptam egy érdekes összeállítást. Geir csak nekem csak most feltálalta a 3 éve, a teraszon, egy vödörben rohasztott halát, ami szintén tradicionális norvég menü, és éttermekben állítólag jó drága. Nem volt olyan különös íze, de azért a köretként mellétálalt bacondarabok jobbak voltak. 

Ez már a kész állapota, de a vödörben is hasonlóképp nézett ki

Még múlt hétvégén, mikor Ingerrel elmentünk professzionálisan sétálni (akármilyen ruhában azért mégsem lehet)

Påskekaktus

A fenti kifejezés húsvéti kaktuszt jelent, amit most mindenhol árulnak. Szerintem annyira cuki ez a név, h vagy 5 percet nevettem rajta, a norvégok meg csak néztek, hogy most mi van. Úgy ejtik kb. h "pószkekaktüsz". Itt egyébként nagyon komolyan veszik ezt a húsvét dolgot, csütörtöktől nem dolgozik senki, be lesz zárva minden, de tényleg minden, itt a sarki bolt ismeretlen fogalom. De sok helyen egész héten nem dolgoznak. Pl. a kórházban úgy általánosan nem... Úgyhogy amikor tegnap a fél 5-ös kelésem után bementem, meglepődve tapasztaltam, hogy nincs műtét. A könyvtár is zárva volt. Úgyhogy végül bezárkóztam egy ügyeleti szobába 1 órára aludni. :)

A norvégjaim most már nagyon készülődnek a "hytte"-jükbe (az erdei kunyhó). Azért a kunyhótól messze van, mert kb. ugyanaz található benne, mint itt a lakásban, csak nincs net. De van áram, víz is mértékkel, tűzhely, sőt, még TV is. Meg ugyanaz a rengeteg mennyiségű kaja, fűszer stb bespájzolva, mint itthon. Ilyenkor elgondolkodom, hogy milyen érdekes, itt belakják magukat egy összkomfortos, tengerre néző lakásba, hogy aztán kikapcsolódásként elmenjenek az erdő közepére lakni, egy tó mellé. De hát norvégok.. Itt a norvég léthez hozzátartozik, hogy legyen egy "kunyhód" az erdő közepén valahol. Képek a hytte közeléből:

Múltkor csináltam nekik kicsi fánkokat, és meglepően nagy sikerük volt. Még a végén megtanulok itt főzni.. Ma meg a rámhagyott bepácolt jávorszarvas steak-et sütöttem meg (mivel ők elmentek a hytte-be), íme:

Ebéd után elmentem egy röpke 2 és fél órás biciklitúrára a Bjørnåa vízeséshez. Bjørn=medve. Akkor ez meg azt jelenti, hogy Medve-óóó-aaa?? 

Voltak ilyenek is az úton, csak az a hülye jávorszarvas nem képes belém botlani.. :)

E(-)heti

Tegnap kivételesen értelmes napot töltöttem el a kórházban. Ez úgy lefárasztott, hogy ma már be sem mentem, csak mászkáltam a városban. Szóval tegnap a reggeli 3 órás megbeszélés közben a kávé és gyümölcs magamhoz vétele után leléptem a műtőkbe. Épp kezdődött egy laparoszkópos műtét (amikor csak kicsi lyukakon keresztül operálnak pálcákkal, és videón nézik). Aztán végül mégis inkább úgy döntöttek közben, hogy nyitott műtét lesz, így beállhattam én is, egészen reggel kb fél 10-től 1-ig tartott, de legalább most láttam is valamit. Aztán mikor vége lett, elmentem ebédelni, átsétáltam az összes épületen (ez egy nagyon nagy kórház, de az összes épülete hidakkal össze van kötve, így nem kell egyáltalán kimenni az utcára (ezért vannak a rollerek), majd  a menzán vettem egy levest (az az egyetlen megfizethető). Ez volt a második alkalom, hogy ilyet tettem, de már megint sajnos az indiai lencselevest sikerült kifognom. Azért szedtem belőle jó sokat, hogy megérje az árát. :) Közben azon az eseten gondolkodtam, mikor egy bulímiás nő azért halt meg, mert megevett egy teljes fazék lencselevest (de az biztos nem indiai volt).

Mikor visszamentem, gondoltam, benézek a nőgyógyászati műtőbe is, mert ki volt írva, hogy ott van a Da Vinci. Na nem a festő, hanem egy robot. Olyan robot, ami távolról irányítható, ő műt, az orvos meg irányítja egy számítógéppel úgy, hogy ahogy az orvos mozgatja az ujjait, úgy mozognak a robot csápjai végén lévő ollók, fogók stb. Így az operáló orvos tulajdonképpen lehet a világ másik végén is. Én csak néztem, hogy hát ez azért nem semmi. Itt lenne ő: https://www.youtube.com/watch?v=VJ_3GJNz4fg

A világon összesen ilyenből van kb. 2100, ebből Európában 360, otthon persze egy se, csak a Honvéd Kórházban vendégeskedett egy bemutató erejéig az egyik. Ha belegondolok, akkor én most sokkal többet láttam belőle fél méter távolságból, mint mondjuk ezen a bemutatón bármelyik otthoni prof.

Egyébként eléggé a magam útját járom, mert aki ki volt jelölve mentoromnak, őt összesen kétszer láttam, aztán eltűnt. Ja, illetve mikor még egyszer láttam, akkor a semmiből jött elő, és megjelent a műtőben, ahol én már ott álltam. Az volt természetesen az egyetlen alkalom, mikor ki kellett jönnöm, mert kezdtem csillagokat látni (nem nagyon ettem reggel..). Szóval, neeeeem volt ciki egyáltalán...

Ma is a "menzán" ettem, mert a péntek itt a tejberizs napja (grøt). Minden pénteken az egyetem minden menzáján ezt lehet kapni, marha nagy kultusznak örvend. 

Ma sem volt hajó, csak komp visszafele, így megint 2 óráig tartott míg az 5 különböző járművel hazakeveredtem. Lehet, hogy azért robbant le a hajó, mert esett az eső (???). Csak nem. :) Viszont az eső miatt most az úton sokkal több vízesést láttam. Lehet, hogy mondjuk ezek eddig is ott voltak, csak én mindig a busz fjord-felöli oldalán ültem. 

Azt hiszem most már ideje bemutatnom, hogy hol tengetem a napjaim (meg a sok szöveghez kell kép is):

Ott ni, az alsó szinten

Többek közt ezt is az erkélyről láttam

Gå på ski

Hétvégén síeltünk! Ez itt automatikusan a sífutást jelenti, a mi általunk ismert lesiklás pályán itt nem divat (pedig nem mondhatni, hogy kevés a hegy). Sőt, a nagyon elszántak még nyáron is síelnek. Hogyan? Lehet kapni ilyen kis görkorcsolya szerű léceket, csak kicsit hosszabbak, a végükön van egy-egy kerék, és ezzel nyomulnak az utcán. Nem tudom elképzelni, hogy ezt Norvégián kívül máshol is lehessen kapni.

Szóval a hétvégén elvittek síelni. Kaptam kölcsön felszerelést, ami először egy kicsit megijesztett, mert az én lécem volt a legkeskenyebb az összes közt, ráadásul az volt ráírva, hogy "race" (verseny). De aztán nem volt gond vele.

Szombaton a hytte-jükhöz mentünk (a "kis" hegyi kunyhó), ahol még mindig hó van. A kocsival is elég kalandos volt odajutni, mellettünk a szakadék, a kocsi meg csúszkált össze-vissza, mint az állat. De hát ők már elég sokszor megtették ezt az utat. Mikor odaértünk, Ingerrel elmentünk a tavon sífutni, mivel a házikó egy tó partján fekszik, az meg be volt fagyva vagy 60 cm vastagon.

A norvég közlekedés

Utána kint virslit grilleztünk krumplival, ami errefelé elég népszerű étek. Egyébként meg szerintem elszomorító, hogy képesek egy kalap alá venni a virslit az összes kolbásszal, és egy szót használni minderre (PØLSE).

Vasárnap egy másik helyen síeltünk, kb 20 percnyire a lakástól fent, a hegyen volt egy kijelölt sípálya, ilyen egyszer fent, egyszer lent típusú. Azt kell, hogy mondjam, hogy a norvég családom mind a kb 65 évükkel elég jól bírták. De egyébként is, Inger szinte minden másnap csinál valamit, kocog, biciklizik, edzőterembe megy, síel... Megirigyelhetnénk.

Tegnap este én csináltam vacsorát, igen, én, igen, vacsorát! Igaz, Évic utasításai szerint, amiért Geir ki is röhögött, mikor hallottam, hogy skype-on beszélgettek, és az egyetlen szó, amit megértett, az a karalábé volt. Mindenesetre megette, és ízlett neki. Bár lehet csak azért, mert 2 óráig tartott megcsinálni, és rohadt éhes volt. Ja, azt nemtom írtam-e, de most csak ketten vagyunk itthon, mert az asszony Barcelonában meg Stavangerben van (másik norvég város) a héten, pénteken jön vissza. Geir este meg azzal várt, hogy felvett nekem egy műsort, nézzem meg. És hát, nem a magyar politikáról esett benne szó! Élmény volt meghallgatni norvégul is. 

Selskap = party

Tegnap Ingernek (a néni) szülinapja volt, így nagy bulit rendezett. Najó, hát olyan családiasat inkább. Összesen megszámoltam, 15-en voltunk. Ennyi norvéggal egyszerre még talán nem vacsoráztam együtt. A beszédüket nem mindig értettem, főleg, hogy ebben a régióban beszélik a legérthetetlenebb dialektust, de azért mindenki kedves volt.

Én meg azt a meglepetést találtam ki neki, hogy veszek egy virágot, amit majd csütörtök reggel kiteszek a teraszra pár kavics kíséretében a partról gyűjtve, amikből meg kirakom, hogy 65, meg még pár gyertyát is odarakok. Így előző este kilógtam egy ürüggyel, elmentem a virágért, mert a kavicsokért, amit becsempésztem. Majd reggel, mivel ugyebár a busz 6.10-kor megy, így 5.20-kor keltem, hogy legyen idő véghezvinni a tervet. Előtte este direkt megkérdeztem, hogy egyik sem fog dolgozni, tehát nem kelnek korán. Erre, nagy nehezen kimásztam az ágyból 5.20-kor, mire Ingert már ott találtam a nappali fotelban! Komolyan először megfordult a fejemben, hogy alvajár. De nem. Hajnali 5.20-kor!!!??? A szülinapja napján.. Érthetetlen.. Így a tervemnek lőttek, gondoltam.. Aztán szerencsére elment fürdeni az utolsó pillanatban, úgyhogy mégiscsak meg tudtam csinálni, és nagyon örült neki. 

A party-ra rengeteg torta készült. Itt valami furcsa oknál fogva a szülinapos készít magának tortát. Volt egy "Budapest-tortának" elnevezett valami is, aminek szerintem egyébként semmi köze Budapesthez, de ha ez mégis létezni otthon, akkor javítsatok ki (a képen az, amelyik úgy néz ki, mint egy összehajtogatott törölköző). 

Ezen kívül (mert úgyis tudom, hogy mindenki arra kiváncsi, mi volt a kaja) egy Sodd névre hallgató leves volt a főétel, ami speciális erre a régióra. Annyira mondjuk szerintem nem volt extra, de hát ők tudják. Kicsit olyan volt, mint a májgombócleves (ami igazából itt állítólag jávorszarvashús volt) káposztával meg olyan zsemlegombóccal, mint ami a vadashoz van. Az egészet (a káposzta meg a gombóc nélkül) fagyasztva lehet megvenni. És még főtt krumpli volt hozzá, amit - most kapaszkodjatok meg - ELŐRE FŐZVE egy bazi nagy 10 kilós konzervdobozban kapható. 

És végre volt sör, illetve bor is! Nem mintha, olyan nagy alkohol fanatikus lennék, de eddig az ebédhez/vacsorához mindig csak víz volt. Viszont itt nem olyan a rendszer, hogy csak úgy iszogatnak a végtelenségig, hanem, mikor vége lett a vacsinak, akkor mentek el a borok is. És jött a süti meg a kávé. Este fél 10-kor! Mindig kávé! Ekkor már úgy csoportosultak az emberek, hogy külön ültek egy asztalnál a férfiak, egy másiknál meg a nők. Hát ezzel talán kis betekintést nyerhettetek a norvég társasági életbe.

Amúgy ma voltam először kint futni. Vettem egy ilyen futó ruházatot, mert olcsó volt, és nagyon megtetszett, úgyhogy gondoltam, majd ez fog motiválni arra, hogy tényleg fussak. És működött! Itt mondjuk egyenes terep nem nagyon van, így az elején majd meghaltam, de azért jó volt. Meg van itt egy edzőterem is, ahová ingyen lehet járni, úgyhogy ott is voltam a héten kétszer. De a 65 éves Ingert talán még így sem szárnyaltam túl sportolás tekintetében, mert ő is jár edzőterembe, ráadásul még sífutni is volt. A norvégokon nehéz túltenni. Itt mindenki nagyon sportos, a városban, meg az egyetemen/ kórházban is mindenki sportruhákban járkál (meg olykor sílécekkel), egyfolytában csinálnak valamit. 

Most már amúgy is ideje megmutatnom őket :)

Még előző este, mikor hárman ünnepeltünk, és Geir még harmonikázott is!

Fox

Ma láttam a buszról egy rókát! Rókát! RÓKÁT!!!

De ezek közül egyiket sem mondta :(