Trollstigen

Åndalsnes-i kalandunk másnapján Trollstigen felé vettük az irányt. Először gondoltuk, bérelünk biciklit, de minden zárva volt, mert október után is megáll az élet. Ezután elkezdtünk sétálni az úton, abban reménykedve, hogy valaki majd megszán és felvesz-elvisz az, amúgy ilyenkor rendkívül sűrűn járt (irrónia) Trollstigenhez. Hát beletelt úgy egy, másfél órába, míg számszerint a 6. autó felvett, egy nő személyében, aki felvitt egész a tetejéig, sőt felajánlotta, hogy visszafele is elvisz, mert csak az anyukáját látogatja meg. Itt vétettünk egy hibát mert nem kértük el a számát és nem kérdeztük meg, mikor jön vissza (lefelé menet a hegyről valószínűleg őt láttuk elsuhanni, ugyh ez elúszott..).

Trollstigen egy 11 hajtűkanyarral, 320 m szintkülönbséggel rendelkező út, ami arra lett kitalálva 1930-ban, hogy  Åndalsnes-ből könnyen Geiranger-hez lehessen jutni.

A nőci jól felvitt a fenébe, ahonnan még vagy két órát kellett csak azért sétálni, hogy Trollstigen tetejéhez érjünk. Alapból nem lett volna gáz, de előző naptól olyan durva izomláz volt a combomban (plusz el is vágódtam), hogy ha lefelé kellett menni, támogatni kellett.
Pár óra után azért sikerült leérni, láttunk sok vízesést meg hajtűkanyart meg csináltunk sok fényképet, úgyh mire leértünk, sötét is lett, a sofőrünk meg már rég máshol járt... De azért csináltunk még pár fényképet Norvégia egyetlen úti troll-jelzéséről.
Visszafelé kellett vagy 1 órát sétálni, mire találtunk valakit, aki kis unszolásra hajlandó volt elvinni engem az első ülésen, Andrist meg a csomagtartóban. Mikor visszaértünk, elmentünk még vizet hozni a vasútállomásra, ahol épp szembejött velünk az előző napi sofőrünk felesége, aki nagyon örvendezett nekünk, már már megszállottságnak tűnt, hogy ennyire kellenek nekik mérnökök meg orvosok... Mindenesetre viccesek voltak..
Visszafelé Trondheimbe felszálltunk a híres-nevezetes Rauma-line vonatra, ami a nagy hegyek közt megy. Aztán valahol bealudtunk az útba...

Háttérben: Kongen, Dronningen és Biskop

Norvégia egyetlen troll-jele

Det vakreste stedet i Norge

Andrissal végre sikerült eljutnunk Åndalsnes-be, ahová mindig is el akartam menni. Mivel ő úgyis Oslobol jött vonattal, gondoltam, egyszerűbb, ha a helyszínen találkozunk, illetve pontosabban az átszállásnál, Dombås-ban. Az egészet kicsit későn találtam ki, ezért a Trondheim-Åndalsnes jegyár felment olyan 500 kr-ra (egy út, visszefelére már meg lett véve olcsóbban), amit úgy döntöttem, nem kéne kifizetni. Így részesülhettem első jegy nélküli utazásomban. Az első másfél órát a wc-ben töltöttem, ami nem volt olyan szörnyű, mert szép volt, aztán elkezdett valaki kopogni az ajtón, így megijedtem, és inkább kijöttem, de csak egy szükségben szenvedő utas volt. Utána még egy óráig leültem valahova, de nem jött a kalauz. A legjobb az volt, miután találkoztam Andrissal és átszálltunk a következő vonatra, hogy tőle elkérte a jegyét, rólam meg elfeledkezett, vagy azt hitte, Andris jegye 2 emberre szólt. Így a teljes vonatutat átvészeltem. 

Ezután jött még a java. Miután megérkeztünk este 8kor az állomásra és tök sötétben elkezdtünk sátorhelyet keresni a másnap megmászandó túraútvonal kezdetén, szembejött velünk egy kivilágított kutya a hegyen. Najó, igazából csak fényvisszaverő-csíkos (mert mindenki mindenhol azt használ télen). Majd megjelent a gazdája is, akinek elújságoltuk, h másnap a Romsdalseggen-re megyünk. Majd megkérdezte, hogy hogyan terveztünk visszajönni onnan (mivel ez egy 7 órás út). Hát, ezt nem terveztük. Így felajánlotta, hogy elvisz a végpontjához most, este. Aztán rájöttünk, hogy az nem jó, mert akkor az összes cuccot cipelni kell visszafele, ezután felajánlotta, hogy akkor másnap délután értünk jön kocsival és visszavisz Åndalsnes-be. Ilyen, nincs, kész, hogy este 10kor egy emberrel találkozunk a hegyen és megvan oldva a másnapi transzportunk. Norvégia nekem dolgozik. :) Mióta itt vagyok csak szerencsém volt mindenben!

Mivel ezt szavaztam meg Norvégia eddig látott legszebb helyének, kicsit bővelkedik képekben. A norvégok is ezt szavazták meg egyébként a legszebb túraösvénynek. A vége kicsit durva volt, még kötelek is voltak telepítve, meg olyan gerincen mentünk végig (6. kép), aminek mind2 oldalán szakadék volt.

És az út végén tényleg ott várt emberünk, majd hazavitt (kb fél óra), közben beszélgettünk, és már állás ajánlatot is kaptunk, mert Åndalsnes-be orvosok és mérnökök kellenek. :) Komolyan mondta. A pasi amúgy valami nagy Romsdal-népszerűsítő projectben van benne és próbálja megnövelni a város népességét...

Még ajánlott egy benzinkutat is, ahol tudtunk zuhanyozni 30 kr-ért.

Ez volt a wc-ben, no comment, nemtom mit keresett ott

Ahová befészkeltük magunkat esténként, Tobi két (valójában 1) személyes sátrába, a legjobb kilátás nyílt, ennél nem is lehetett volna jobb. És még saját konyhánk is volt, egy nyitott kabin formájában.

PINA!!!

A legjobb film, amit itt láttam (3D-ben). Nem mintha olyan sok filmet láttam volna.. de igazából hülyeség cédulákat ragasztani rá, hogy leg.... Csak látni kell! :)
http://www.pina-film.de/en/

Vicces volt végigkérdezni a sorban álló embereket az olcsóbb, páros jegy reményében, hogy "Are you going to watch the movie, Pina..?"

'Hogyan keressünk gyorsan sok pénzt Norvégiában' c. rovatunk következik

Úgy esett, hogy A Ski og fjell nevű egyetemi túracsapat kitalálta, hogy megünnepli a 10 éves fennállását a Studenterhytta-ban nov. 3-án. Csak azt felejtették el, hogy valakinek takarítani is kell, miközben ők vacsiznak, ezért kicsit későn kezdtek ez ügyben szervezkedni. És lám lám, egyszercsak jön egy üzenet az összes lehetséges csatornán, hogy ha egy éjszakát és egy reggelt segít nekik valaki, annak 300 kr üti a markát. Egyből ment az sms. Először azt írták, már betelt, aztán másnap (az ortopos kézsebészet gyakom közben) írtak, hogy mégis mehetünk Tinával. Igazából csak kb 7től 10ig csináltunk valamit (+ részesültünk a 3 fogásos kajából), aztán 2ig buliztunk. Lehet, hogy norvég viszonylatban alul voltunk fizetve, én azért elégedett vagyok.

Tökös gyerekek

HAPPY HALLOWEEN! 

Ők a tökök: Batman + Spiderman valamint a részeg disznó, aki rókázik.

Ålesund

Október 29-30-ai 7végén csatlakoztam az ISU által szervezett Ålesund trip-hez. Otthoni viszonylatban rohadt drága, itteniben fapadosnak számított (600 kr). De mindenképp megérte, mert két nap alatt láttunk egy csomó nagyon szép helyet.

Reggel 7kor indultunk, meglepő módon pont annak a kis japán csajszinak nem sikerült elkapnia a buszt, akivel összeismerkedtem a jegyvételi sorbanállás közben. Elaludt szegény.. :( Első megállónk az Atlantic Road volt, Kristiansund előtt, ami kis szigeteket köt össze látványos hidakkal, autós reklámokban szeretik őtet használni.

Ezután folytattunk utunkat és Molde-nál kompra szálltunk, ahonnan szintén jó kilátás volt (bár persze esett az eső).

Ja, miután a buszsofőr bemutatkozott mint Laszlo, gondoltam elcsevegek vele egy kicsit, de mint kiderült, nem tud magyarul, csak a szülei voltak magyarok.. 

Majd megérkeztünk Ålesundba, elfoglaltuk a hostelt, ami inkább hotel, mivel még plazma tv is volt a szobákban, normális, nem műanyag ágyneművel, a szobákban zuhanyzóval, szóval kár hogy csak 1 éjszakát voltunk. Rögtön, ahogy megérkeztünk, elindultunk föl a hegyre, hogy lássuk a naplementét beautiful Ålesundban. A hegy tetejéről tényleg a legjobb kilátás nyílt, itt maradtunk több órán keresztül, én meg csináltam vagy 200 képet ugyanarról a látképről.

Este még vándoroltunk egyet a városban, de aztán hamar lefeküdtem, mert előző este nem sokat aludtam.

Vasárnap kirándulni próbáltunk Godøya szigetén, de ez viszonylag rövid (2 óra) volt, mert zuhogott az eső és szarrá ázott mindenki. Voltak még amatőrök, akik úgy gondolták, esőgatyát sem vesznek (vagy nem volt nekik).. A szigetre vezető út elég érdekes, a tenger alatt megy, néha-néha feljön a felszínre, így folyamatosan le-föl mentünk az alagutakban.

Ezután indultunk az Atlanterhav Parkba, ami olyasmi mint a Tropicarium otthon, lehet ráját simogatni meg ilyenek. De itt volt pingvinetetés is!

Visszafele a Trollveggen alatt jöttünk, de nem láttunk belőle semmit, mert tök sötét volt..

A vénák királynője

Október 28-án megint beneveztem egy vénaszúró szeánszra, mert a múltkori olyan jó volt.. Most egy csávóval voltam párba, aki jobban félt, mint én, remegett össze-vissza. Azt lehet, hogy nem mondtam, de ez ilyen oda-vissza játék, ha te szúrsz, téged is szúrnak. VISZONT megvolt életem első sikere!!!! :D :D Ennek annyira megörültem, hogy többet nem is próbálkoztunk. Cserébe hazahoztam pár felszerelést, hogy aki rosszul viselkedik, azon gyakorolhassak.

Majd hétfőn Anya elrepült...

Anyám!

:)

9 nap alatt (okt. 15-24) annyi mindent csináltunk, hogy már nem is emlékszem. Vagy lehet, hogy csak nekem tűnt, úgy, hogy sokmindent csináltunk, mert én egyéb dolgokkal is el voltam foglalva...? Bicikliztünk, hegyet másztunk, várost néztünk, kompoztunk, autóztunk, buszoztunk, éttermeztünk, stoppoltunk (!!!). Tényleg a közlekedés majdnem minden formája helyet kapott. 

A második hétvégén Røros-ba mentünk, ami egy régi bányaváros, ma a világörökség része, mert szép. Télen karácsonyi vásár meg kutyaszánhúzó verseny van ottan (azt nem láttuk). Sőt még a visszafelé buszjegyet is sikerült megspórolni, mert tehetségesek vagyunk! :P Érdekességképpen a bevásárlócentrum wc-jében összetalálkoztam Tobival (hol máshol...). Itt csináltam pár képet (nem a wc-ben).

Kerámiabolt

A manóba!

A híres-nevezetes

Az emberarcú macska

Itt pisiltünk

Szőrös házak

Vasárnap Ingerrel és Geirrel autóztunk a fjord túloldalán.

Híd, ami egy szigetet köt össze a nem-szigettel

Kilátás a TV-toronyból, ahol nem vacsoráztunk 

Vacsora, ahol végül vacsoráztunk :)

Kursuka és NTNU

Az idei szemeszter egyik témája többek közt a trauma-sürgősségi (nem vagyok benne teljesen biztos, hogy magyarul is így hívják). Ezért az "uketjeneste"-n kívül (ez az éppen heti aktuális gyakorlat) bent lehetett maradni esti ügyeletben is. Hát leszűrtem a következtetést, hogy ez sem olyan, mint otthon. Nem volt túl stresszes, 3 és fél óra alatt jött 3 és fél beteg (azért fél, mert csak a vizsgálat végére értem oda). Majdnem elaludtam... Majd mikor már épp elhatároztam hogy lelépek, jött egy új páciens, aki szétszabdalta a kisujját valami kővel, mert elesett. Kedélyesen elbeszélgetek egy 15 percet a vicces karikatúraszerű főorvossal, aki mindig máshova néz, mint ahová lát, majd kiderült (mármint számomra, mert az előzményeket nem értettem elsőre), hogy össze kell varrni az ujját. Szépen letekerték e kötést, amit a pasi tett rá, majd érzéstelenítés és a dr elkezdte összevarni, meg vagdosni, miközben a pasi mindezt érdeklődően figyelte. Hát nekem kellett kimenni egy 5 percre mert sok volt..

Október 17-től 21-ig Kursuka volt az egyetemen, ami ezt jelenti, hogy nem voltak rendes órák, hanem választani lehetett többféle nem szokványos kurzus közül. Én választottam egy gastro-műtétet, stroke-osztályt meg perifériás vénakanül behelyezést.

Az operáció volt a legjobb, csupán 8 órás volt, de végig közvetlenül a sebész mellett állhattam és nyúlkálhattam néha. Én vágtam el a cérnát, foghattam mindenféle eltartó eszközt, szívást csináltam, szóval tök jó volt! És az orvosok is rendesek voltak, nem azt éreztették velem, hogy valami alsóbbrendű valaki vagyok, aki csak púp a hátukon. Vajon otthon is lesz ilyen valaha?

A vénakanülös dolog is jó volt, egymást szurkáltuk agyba-főbe, nekem sajna egy sem jött össze, de a társam sikerrel járt. Viszont megajándékoztam pár véraláfutással asszem...

Studenterhytta

Az október 08-09-i 7végén "hyttevakt" voltam, ami annyit jelent, hogy önkénteskedtem a fő diákkabin konyhájában. Elég mozgalmas volt, én általában mosogattam, mert tetszett a mosogatógép, ami két perc alatt elmos mindent. Volt még három másik norvég srác (akikből kettő egymást preferálta), így beszélhettem norvégul egész hétvégén.

Éjjel csodálkoztam, hogy maxra feltekertem a fűtést, ennek ellenére majd szétfagytam, ezért nem aludtam semmit. Kiderült, hogy nyitva volt az ablak...

Palacsinták a filippínó szakácsnénivel

Az első hó (Trondheim közelében, amit láttam)

Nem lennék a cipőjükben...

Gips kurs

Igen, és tényleg létezik! Másfél óra alatt kaptam két gipszet és én is begipszelhettem Silje-t, a csoporttársam. :) Ilyen nálunk miért nincs...? Ha majd rájövök, hogy lehet a telefonról PC-re tenni a képet, akkor mellékelem a művet. :P
(Sajnos másnap ugyanebben a szobában Lisával találkozhattam, akit helikopter hozott be, mert eltört a bokája..)

1 órányi Oslo

Ennyi épp elég volt a felismeréshez, hogy milyen jó, hogy nem itt töltöm ezt a félévet...

Sørlandet - vissza a gyökerekhez

Csupán 14 órás vonatutat követően valahol Stavanger és Kristiansand között. :)
Szept. 28-okt. 4.