Egy kevésbé érdekes bejegyzés :P

Ma kezdődött a gyakorlat elvileg. Gyakorlatilag reggel azt sem tudtam, hogy kivel és mikor kell találkoznom, így csupán 3-4 emberen keresztül végül sikerült eljutnom a (majdnem) célszemélyhez, de helyette is más jött végül. Már-már elfelejtettem, hogy a norvégok a plasztikkártyák és kódok világában élnek. Először egy kórházas beléptetőkártyát kell csináltatni, amihez helyben készítenek egy képet, és persze ehhez is kódot kell megadni. Utána az ügyintéző nő mondta, hogy akkor átvezet a gastrosenter-be, ahol a gyakorlatom lenne. Meg adott egy papírt még vagy 5 másik kóddal, meg hogy ki lesz a "mentorom". De útközben találtunk egy orvost, aki épp odatartott, így könnyedén le lettem passzolva neki. Aztán valahol letettem a táskám egy szobába, és mentünk a reggeli megbeszélésre, amiből túl sokat ugyan nem értettem, de eltartott vagy 10-ig. Viszont volt egy nagyon vicces kinézetű iszonyat kis termetű idős emberke, aki leginkább Einsteint juttatta eszembe. Utána odajött hozzám egy csaj, aki mondta, hogy akkor vele leszek. Azt már nem értettem, hogy akkor mi lett vajon az eredeti emberrel, akire rá lettem bízva. Na ez a végső csaj annyira nem jó fej, mert nemigen kommunikál velem, pedig én nagyon próbálkoztam norvégul, és eddig ez nagyon tetszett mindenkinek. :D Hát, most nem ért el a várt hatást. Aztán otthagyott az egyik műtőben, meg mondta, hogy hívjam fel, hogy ha vége. Én felhívtam, de aztán sem őt, sem pedig a reggel lerakott táskámat nem sikerült megtalálnom fél óra alatt a labirintusban. Végül egyszerre lett meg mindkettő.

Csak a miheztartás végett, itt egy beteg van egy szobában, mindenkinek TV-je van, amit odahúzhat, ahová akar, és hihetetlen, de lazacot kaptak reggelire. A műtőkben pedig premier plán mutatja egy HD TV, hogy épp hol tartanak, mert egy kamerát odahúztak a műtéti terület fölé. Így még kukucskálni sem kell, csak beülni a székbe és mozizni.

Ma kivételesen Geir vitt el kocsival, de holnaptól egyedül közlekedem, ami azt jelenti, hogy a háztól kell menni egy busszal fél órát a kikötőig. Majd onnan komppal 25 percig a fjord túloldalára, majd onnan még egy 10 perces busszal a kórházig. Minderre megvettem ma valami bérletszerűséget, aminek az árát most inkább nem írnám ide, mert még leestek a székről. Ja, és visszafele a második buszból az utolsó járat (na, követitek? :) ) fél 5kor megy, ami ezt jelenti, hogy legkésőbb fél 4-kor kell elindulnom a kórháztól. Szóval túl sok szabadidős tevékenységem nem lesz. De mintha minden arra mutatna, hogy nekem itt meg kell írnom a szakdogát, mert mást úgysem lehet csinálni. Lehet, hogy ez egy jel?
Viszont találtam ma a kórházban ügyeleti szobát, szóval, ha minden kötél szakad, ott biztos elalhatok, ha Trondheimben maradnék. Legföljebb majd azt gondolják, mennyire szorgalmas vagyok, ha netán megtalálna ott valaki. :D