Majd hétfőn Anya elrepült...

Anyám!

:)

9 nap alatt (okt. 15-24) annyi mindent csináltunk, hogy már nem is emlékszem. Vagy lehet, hogy csak nekem tűnt, úgy, hogy sokmindent csináltunk, mert én egyéb dolgokkal is el voltam foglalva...? Bicikliztünk, hegyet másztunk, várost néztünk, kompoztunk, autóztunk, buszoztunk, éttermeztünk, stoppoltunk (!!!). Tényleg a közlekedés majdnem minden formája helyet kapott. 

A második hétvégén Røros-ba mentünk, ami egy régi bányaváros, ma a világörökség része, mert szép. Télen karácsonyi vásár meg kutyaszánhúzó verseny van ottan (azt nem láttuk). Sőt még a visszafelé buszjegyet is sikerült megspórolni, mert tehetségesek vagyunk! :P Érdekességképpen a bevásárlócentrum wc-jében összetalálkoztam Tobival (hol máshol...). Itt csináltam pár képet (nem a wc-ben).

Kerámiabolt

A manóba!

A híres-nevezetes

Az emberarcú macska

Itt pisiltünk

Szőrös házak

Vasárnap Ingerrel és Geirrel autóztunk a fjord túloldalán.

Híd, ami egy szigetet köt össze a nem-szigettel

Kilátás a TV-toronyból, ahol nem vacsoráztunk 

Vacsora, ahol végül vacsoráztunk :)

Kursuka és NTNU

Az idei szemeszter egyik témája többek közt a trauma-sürgősségi (nem vagyok benne teljesen biztos, hogy magyarul is így hívják). Ezért az "uketjeneste"-n kívül (ez az éppen heti aktuális gyakorlat) bent lehetett maradni esti ügyeletben is. Hát leszűrtem a következtetést, hogy ez sem olyan, mint otthon. Nem volt túl stresszes, 3 és fél óra alatt jött 3 és fél beteg (azért fél, mert csak a vizsgálat végére értem oda). Majdnem elaludtam... Majd mikor már épp elhatároztam hogy lelépek, jött egy új páciens, aki szétszabdalta a kisujját valami kővel, mert elesett. Kedélyesen elbeszélgetek egy 15 percet a vicces karikatúraszerű főorvossal, aki mindig máshova néz, mint ahová lát, majd kiderült (mármint számomra, mert az előzményeket nem értettem elsőre), hogy össze kell varrni az ujját. Szépen letekerték e kötést, amit a pasi tett rá, majd érzéstelenítés és a dr elkezdte összevarni, meg vagdosni, miközben a pasi mindezt érdeklődően figyelte. Hát nekem kellett kimenni egy 5 percre mert sok volt..

Október 17-től 21-ig Kursuka volt az egyetemen, ami ezt jelenti, hogy nem voltak rendes órák, hanem választani lehetett többféle nem szokványos kurzus közül. Én választottam egy gastro-műtétet, stroke-osztályt meg perifériás vénakanül behelyezést.

Az operáció volt a legjobb, csupán 8 órás volt, de végig közvetlenül a sebész mellett állhattam és nyúlkálhattam néha. Én vágtam el a cérnát, foghattam mindenféle eltartó eszközt, szívást csináltam, szóval tök jó volt! És az orvosok is rendesek voltak, nem azt éreztették velem, hogy valami alsóbbrendű valaki vagyok, aki csak púp a hátukon. Vajon otthon is lesz ilyen valaha?

A vénakanülös dolog is jó volt, egymást szurkáltuk agyba-főbe, nekem sajna egy sem jött össze, de a társam sikerrel járt. Viszont megajándékoztam pár véraláfutással asszem...

Studenterhytta

Az október 08-09-i 7végén "hyttevakt" voltam, ami annyit jelent, hogy önkénteskedtem a fő diákkabin konyhájában. Elég mozgalmas volt, én általában mosogattam, mert tetszett a mosogatógép, ami két perc alatt elmos mindent. Volt még három másik norvég srác (akikből kettő egymást preferálta), így beszélhettem norvégul egész hétvégén.

Éjjel csodálkoztam, hogy maxra feltekertem a fűtést, ennek ellenére majd szétfagytam, ezért nem aludtam semmit. Kiderült, hogy nyitva volt az ablak...

Palacsinták a filippínó szakácsnénivel

Az első hó (Trondheim közelében, amit láttam)

Nem lennék a cipőjükben...

Gips kurs

Igen, és tényleg létezik! Másfél óra alatt kaptam két gipszet és én is begipszelhettem Silje-t, a csoporttársam. :) Ilyen nálunk miért nincs...? Ha majd rájövök, hogy lehet a telefonról PC-re tenni a képet, akkor mellékelem a művet. :P
(Sajnos másnap ugyanebben a szobában Lisával találkozhattam, akit helikopter hozott be, mert eltört a bokája..)

1 órányi Oslo

Ennyi épp elég volt a felismeréshez, hogy milyen jó, hogy nem itt töltöm ezt a félévet...

Sørlandet - vissza a gyökerekhez

Csupán 14 órás vonatutat követően valahol Stavanger és Kristiansand között. :)
Szept. 28-okt. 4.

Életem első süteménye

Juanjo (a spanyol szobatársam) szerint ehető volt. Szerintem inkább főzelék lett. De legalább jól néz ki...

A Fosenkoia expedíció

September 23-24-ei 7végén újabb egyetemi kabint hódítottunk meg. Én persze a biciklis csapatot választottam, ha már a múltkor olyan jól letekertünk 40 km-t a zuhogó esőben, meg így több tájat lehet látni, ráadásul még ingyen is van. Láss csodát, megint zuhogott az eső fél órára rá, hogy elindultunk.. De most már saját vízálló cipőm volt, mi persze 20 perc után ugyanúgy beázott, mint bármi más, mivel fölülről ebbe is becsorog a víz... 10 km.t tekertünk a parton, Trondheimtől délre, majd átkompoztunk a fjord túloldalára, ahol újabb 10 km-t tekertünk, hogy aztán gyalogoljunk még 2-3 órát az erdőben, majdnem függőlegesen felfelé a még inkább zuhogó esőben (de legalább a bicikli nélkül, azt lent hagytuk..). Az út végén már majdhogynem kötél kellett volna a feljutáshoz...

Majd a hegy legtetején - ahol 1000-rel fújt a szél, rohadt hideg volt, esett az eső és kezdett besötétedni, rájöttünk, hogy fogalmunk sincs merre induljunk tovább... Persze a talaj is jó lucskos, immár cipő nélkül is mehettem volna.. Már azon kezdtem gondolkodni, lehet, hogy hívni kéne helikoptert vagy valamit, hogy meneküljünk innen. :)

De valahogy épp még mielőtt tök sötét lett volna, csak megtaláltuk a kabint, ahol rögtön tüzet gyújtottunk és próbáltuk megszárítani a vizes cuccainkat (ez úgy magában foglalta az összes cuccot, mai vittem).. Ez másnapra sem sikerült persze.. Csináltunk kaját is, pedig a tervezett mennyiségnek csak a fele volt nálunk, a többit Nicholas és Johanna hozta volna, akik komppal jöttek, de végül inkább visszafordultak (ezért rendeztünk vacsit vasárnap otthon..).

Visszafelé szombaton Tinához csatlakoztam, mert a többiek még maradni akartak, mi meg már menni. Úgy döntöttünk - mivel előző nap túl egyszerű volt -, hogy kipróbálunk egy "új utat". Ezt nem sikerült megtalálni, helyette az erdőben töltöttünk hosszú órákat föl-le vándorolva. Úgy fél úton mégiscsak sikerült megtalálni az ösvényt, ekkor felhőtlen örömben törtünk ki.