Egy újabb norvég család

Még a húsvéthoz kapcsolódóan: itt a húsvéti kriminek valami nagy tradíciója van, mert minden könyvesboltban ezt árulták, az újságokhoz ajándék könyvet adtak. Szóval ha húsvét, akkor itt krimit kell olvasni. Ezért még a tejesdobozokra is nyomtatnak ilyen témájú képregényt. 

Aki megoldja a rejtvényt, pluszpontot kap (főleg, hogy a harmadik oldal hiányzik) :)

Túl sok minden nem történt az elmúlt héten. Najó, azért talán egy nap mégiscsak. Húsvét utáni kedden megbeszéltem egy itt orvoskodó magyar lánnyal (aki a facebookon találtam), hogy akkor aznap találkozunk, hogy meséljen, hogy lehet itt kezdeni valamihez. Végül úgy alakult, hogy meghívott magához kajálni. Meglepő módon a menü lecsó volt. Azt sem gondoltam, hogy életem első tojásos lecsóját majd Norvégiában fogom enni, amúgy kaliforniai paprikából (mert itt másmilyen nincs). Ja, és kiderült, hogy ugyanabba a gimnáziumba jártunk. (A sztori már kezd egész Frei Tamásos lenni. :) Pedig én nagyon nem szoktam keresni magyarokat, de ez most kivételes helyzet volt.) Rita a város úgymond központjában lakik barátjával, aki norvég. A lakás azt kell, hogy mondjam, nem volt semmi, otthoni mércével már luxusnak mondható, és még nem is volt kicsi. 1 éve költöztek ide, azóta dolgozik Rita a kórházban. Fura volt ennyi idő után valakivel élőben magyarul beszélni. Kikérdeztem mindenről, úgyhogy most már megvan a norvég munkához vezető út. :) Ezután, mivel hogy elebédelgettünk úgy 6-ig, elment a buszom a fjord túloldaláról, úgyhogy már nem tudtam volna hazamenni. Ezért még előző nap Inger (a házinéni) megbeszélte egy szintén a kórházban nővér kollégájával (akivel már korábban én is találkoztam) hogy akkor kedden náluk alszom. Így sikerült egy éjszakát eltöltenem egy újabb norvég családnál (ez a hobbim), akik szintén tök jó helyen laktak, és a nő is nagyon jó fej volt. Olyan mosogatójuk volt, hogy gombnyomásra jött a forralt víz. 

Azóta a kórházban nem csináltam semmit, de két egymás követő nap láttam gyereket szoptató nőt, aki vagy orvos volt vagy nővér, a könyvtár előtt, kb. ilyen közlekedési csomópontban, de hát ez itt természetes.

A kaják tekintetében megint kaptam egy érdekes összeállítást. Geir csak nekem csak most feltálalta a 3 éve, a teraszon, egy vödörben rohasztott halát, ami szintén tradicionális norvég menü, és éttermekben állítólag jó drága. Nem volt olyan különös íze, de azért a köretként mellétálalt bacondarabok jobbak voltak. 

Ez már a kész állapota, de a vödörben is hasonlóképp nézett ki

Még múlt hétvégén, mikor Ingerrel elmentünk professzionálisan sétálni (akármilyen ruhában azért mégsem lehet)