Badstua og Studenterhytta

Miután pénteken már-már kétségbeestem, hogy ismét itt elzárva a világtól kell töltenem a 7végét, eszembe jutott a világmegváltó ötlet, hogy létezik olyan, hogy Studenterhytta, azaz az egyetemnek van egy kunyhója az erdő közepén, ahol nagyon olcsón lehet aludni, és megy oda egy busz. Az egyetlen baj az volt, hogy szombaton nincs busz Leksvikből Vanvikan-ba (ahonnan megy a hajó), egyáltalán, semmi busz. De van lehetőség "taxit" hívni, ami annyiba kerül állítólag, mint egy buszjegy, azaz 30 korona diákoknak. Hát, tényleg jött a taxi, de mikor a fél órás út vége fele már a 800 koronánál (32ezer ft) járt a mutatója, kezdtem megijedni, hogy a norvégok mégsem tudnak mindent, és ezt majd jól kifizetteti velem a taxis. Szerencsére ez nem történt meg, és tényleg 30 NOK volt. De belegondolni abba, hogy ezt van aki tényleg kifizeti egy taxiért...

Miután beértem a városba, elmentem busszal Lade-ba, mert ott van mindenféle sportbolt, úgyhogy gondoltam, megnézem őket (természetesen nem vettem semmit). 

Aztán 2-kor találkoztam Fii-vel Finnországból (könnyű megjegyezni), akivel 2011-ben együtt voltam Trondheimben, és most ő eljött egy hétvégére valami táncos alkalomra. Fii amúgy eléggé hippi és még terhes is. 

Majd fél 5kor felszálltam a buszra, ami felvitt a Studenterhytta-hoz, ahová a legtöbb ember mondjuk sível jött, így kicsit kisebbségben éreztem magam. Mikor odaértem, meglepődve tapasztaltam, hogy nincs szabad ágy, így megkérdeztem a szervezőt, hogy akkor most mi van. Kicsit hülyének nézett, hogy én csak így egyedül, ráadásul hálózsák nélkül megjelentem, mert ide csoportosan szoktak jönni az emberek. De pont ez volt a szerencsém, mert végül talált nekem ágyat meg ágyneműt is, két másik némettel aludtam egy szobában, akik itt önkénteskedtek a hétvégén. 

Kilátás Trondheimre

Aztán leültem egy padra, hogy akkor olvasok, de egyszercsak megkérdezte pár norvég, akik társasoztak, hogy nem akarok-e csatlakozni. Mondtam, persze. Kicsit elhamarkodott döntés volt, mert pont olyat játszottak, amiben hosszú norvég mondatokra kellett kitalálni a hosszú norvég választ, de azért jó volt. Utána meg segítettem velük együtt a konyhában előkészíteni a vacsit, így ennek fejében azt nem kellett kifizetni. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy itt, az erdő közepén is lehetett kártyával fizetni.

11 körül gondoltam, elmegyek aludni, de amikor a fürdő fele mentem, láttam, hogy épp izzítják a szaunát. Úgyhogy végül csatlakoztam két finnhez meg egy franciához. Aztán kiderült, hogy van itt egy olyan is, amiben még nem volt részem. Egy kint felállított óriási vödörhöz hasonlító valami, amit alulról fával tüzelnek, benne meg víz van, kint meg tél, és ebben a forró vízben ülnek az emberek. A csillagos ég alatt, Trondheim éjszakai fényeit látva. Hát, elég élvezetes volt. 

Ebben ültünk este (akár 14-en is), és még reggel is gőzölgött.

Vasárnap nem nagyon csináltam semmit, de felfedezéseket tettem. Reggel visszamentem a városba, kinéztem egy templomot, amiben elvileg 2-kor volt angol nyelvű alkalom. Az egy dolog, hogy az óraátállításról nekem nem szólt senki (és így majdnem a kompot is lekéstem visszafele), de ebben a templomban csak feketék voltak. Kivétel nélkül, mindenki, egytől egyig. Hát ilyet még nem láttam, eléggé sokkolt. Ráadásul olyan "fekete-angolt" beszéltek, amit alig értettem. Távol álljon tőlem a rasszizmus, aztán tényleg, de azért jobbnak láttam inkább nem maradni. 

A másik felfedezésem abból adódott, hogy a hétvégén magamnak kellett kajáról gondoskodni. Trondheimben a legolcsóbb kaja a sajtburger, minden más ennek legalább háromszorosa (gondolok itt pl. az 1200 ft-os hotdogukra). Ezen belül is a McDonalds a nyerő, mert itt csak 10 NOK (400 ft), és olcsóbb, ha elvitelre kéred. Úgy látszik szeretik az embereket elküldeni az éttermükből. Dehogy ebben mi a logika..?