Újratöltve

Egy új fejezet kezdődik a „Syltetøy med pølse i Norge” blog életében (ami egyébként azt jelenti, lekvár kolbásszal Norvégiában, de ez egy hosszabb sztori), vagyis inkább kisebb kihagyással ismét folytatódik, mert gondoltam, így mégis egyszerűbb elmondani a főbb történéseket, mint egyenként mindenkinek.

Ma azt hiszem, csúcsot döntöttem a kézipoggyász méreteit illetően. Miután kipakoltattak velem két kilót a felvivősből, és az is a „kicsibe” ment, így csak kíváncsiságképpen lemértem, hogy mégis mennyi lett vége, és hát, csak sikerült ezt is majdnem 20 kilósra kitömni. Valószínűleg az nem nagyon befolyásolta már, hogy felszállás előtt megettem egy szendvicset. De átment a rostán, bár kicsit féltem, hogy a biztonsági ellenőrzésen nem fog beférni a futószalagra. Megjegyzem, a mosdóba is elég kalandos ennyi cuccal elmenni.

Közben Pesten még Szupermannel is találkoztam, ezek szerint ő is öregszik, hogy már csak repülővel tud repülni.

Pille kézipoggyász

Superman is megjött, itt már nem történhet semmi baj

A változatosság kedvéért most megint az Oslo-i reptéren ülök, amit annyira szeretek, hogy már legalább háromszor éjszakáztam itt. Sajnos a szolgáltatás színvonala romlik, egyre kevesebb ülőhely van, a régi szép időkben 2007-ben még relaxációs fotelek is voltak, most meg van kb az egész reptéren max 15 szék. De legalább eldugott helyen, úgyhogy a többiek szerencsére nem találták meg. Már csak 3 óra, és indul a csodás éjszakai vonat, amit szintén sosem sikerül megúszni, viszont rendes tőlük, hogy adnak takarót meg párnát.