Tegnap Ingernek (a néni) szülinapja volt, így nagy bulit rendezett. Najó, hát olyan családiasat inkább. Összesen megszámoltam, 15-en voltunk. Ennyi norvéggal egyszerre még talán nem vacsoráztam együtt. A beszédüket nem mindig értettem, főleg, hogy ebben a régióban beszélik a legérthetetlenebb dialektust, de azért mindenki kedves volt.
Én meg azt a meglepetést találtam ki neki, hogy veszek egy virágot, amit majd csütörtök reggel kiteszek a teraszra pár kavics kíséretében a partról gyűjtve, amikből meg kirakom, hogy 65, meg még pár gyertyát is odarakok. Így előző este kilógtam egy ürüggyel, elmentem a virágért, mert a kavicsokért, amit becsempésztem. Majd reggel, mivel ugyebár a busz 6.10-kor megy, így 5.20-kor keltem, hogy legyen idő véghezvinni a tervet. Előtte este direkt megkérdeztem, hogy egyik sem fog dolgozni, tehát nem kelnek korán. Erre, nagy nehezen kimásztam az ágyból 5.20-kor, mire Ingert már ott találtam a nappali fotelban! Komolyan először megfordult a fejemben, hogy alvajár. De nem. Hajnali 5.20-kor!!!??? A szülinapja napján.. Érthetetlen.. Így a tervemnek lőttek, gondoltam.. Aztán szerencsére elment fürdeni az utolsó pillanatban, úgyhogy mégiscsak meg tudtam csinálni, és nagyon örült neki.
A party-ra rengeteg torta készült. Itt valami furcsa oknál fogva a szülinapos készít magának tortát. Volt egy "Budapest-tortának" elnevezett valami is, aminek szerintem egyébként semmi köze Budapesthez, de ha ez mégis létezni otthon, akkor javítsatok ki (a képen az, amelyik úgy néz ki, mint egy összehajtogatott törölköző).
Ezen kívül (mert úgyis tudom, hogy mindenki arra kiváncsi, mi volt a kaja) egy Sodd névre hallgató leves volt a főétel, ami speciális erre a régióra. Annyira mondjuk szerintem nem volt extra, de hát ők tudják. Kicsit olyan volt, mint a májgombócleves (ami igazából itt állítólag jávorszarvashús volt) káposztával meg olyan zsemlegombóccal, mint ami a vadashoz van. Az egészet (a káposzta meg a gombóc nélkül) fagyasztva lehet megvenni. És még főtt krumpli volt hozzá, amit - most kapaszkodjatok meg - ELŐRE FŐZVE egy bazi nagy 10 kilós konzervdobozban kapható.
És végre volt sör, illetve bor is! Nem mintha, olyan nagy alkohol fanatikus lennék, de eddig az ebédhez/vacsorához mindig csak víz volt. Viszont itt nem olyan a rendszer, hogy csak úgy iszogatnak a végtelenségig, hanem, mikor vége lett a vacsinak, akkor mentek el a borok is. És jött a süti meg a kávé. Este fél 10-kor! Mindig kávé! Ekkor már úgy csoportosultak az emberek, hogy külön ültek egy asztalnál a férfiak, egy másiknál meg a nők. Hát ezzel talán kis betekintést nyerhettetek a norvég társasági életbe.
Amúgy ma voltam először kint futni. Vettem egy ilyen futó ruházatot, mert olcsó volt, és nagyon megtetszett, úgyhogy gondoltam, majd ez fog motiválni arra, hogy tényleg fussak. És működött! Itt mondjuk egyenes terep nem nagyon van, így az elején majd meghaltam, de azért jó volt. Meg van itt egy edzőterem is, ahová ingyen lehet járni, úgyhogy ott is voltam a héten kétszer. De a 65 éves Ingert talán még így sem szárnyaltam túl sportolás tekintetében, mert ő is jár edzőterembe, ráadásul még sífutni is volt. A norvégokon nehéz túltenni. Itt mindenki nagyon sportos, a városban, meg az egyetemen/ kórházban is mindenki sportruhákban járkál (meg olykor sílécekkel), egyfolytában csinálnak valamit.
| Most már amúgy is ideje megmutatnom őket :) |
| Még előző este, mikor hárman ünnepeltünk, és Geir még harmonikázott is! |

A konzerv főtt krumpli tetszik! Itthon is kéne!
VálaszTörlésHozzak haza? Megéri a túlsúlyt? :D
Törlés