Az idei szemeszter egyik témája többek közt a trauma-sürgősségi (nem vagyok benne teljesen biztos, hogy magyarul is így hívják). Ezért az "uketjeneste"-n kívül (ez az éppen heti aktuális gyakorlat) bent lehetett maradni esti ügyeletben is. Hát leszűrtem a következtetést, hogy ez sem olyan, mint otthon. Nem volt túl stresszes, 3 és fél óra alatt jött 3 és fél beteg (azért fél, mert csak a vizsgálat végére értem oda). Majdnem elaludtam... Majd mikor már épp elhatároztam hogy lelépek, jött egy új páciens, aki szétszabdalta a kisujját valami kővel, mert elesett. Kedélyesen elbeszélgetek egy 15 percet a vicces karikatúraszerű főorvossal, aki mindig máshova néz, mint ahová lát, majd kiderült (mármint számomra, mert az előzményeket nem értettem elsőre), hogy össze kell varrni az ujját. Szépen letekerték e kötést, amit a pasi tett rá, majd érzéstelenítés és a dr elkezdte összevarni, meg vagdosni, miközben a pasi mindezt érdeklődően figyelte. Hát nekem kellett kimenni egy 5 percre mert sok volt..
Október 17-től 21-ig Kursuka volt az egyetemen, ami ezt jelenti, hogy nem voltak rendes órák, hanem választani lehetett többféle nem szokványos kurzus közül. Én választottam egy gastro-műtétet, stroke-osztályt meg perifériás vénakanül behelyezést.
Az operáció volt a legjobb, csupán 8 órás volt, de végig közvetlenül a sebész mellett állhattam és nyúlkálhattam néha. Én vágtam el a cérnát, foghattam mindenféle eltartó eszközt, szívást csináltam, szóval tök jó volt! És az orvosok is rendesek voltak, nem azt éreztették velem, hogy valami alsóbbrendű valaki vagyok, aki csak púp a hátukon. Vajon otthon is lesz ilyen valaha?
A vénakanülös dolog is jó volt, egymást szurkáltuk agyba-főbe, nekem sajna egy sem jött össze, de a társam sikerrel járt. Viszont megajándékoztam pár véraláfutással asszem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése