September 23-24-ei 7végén újabb egyetemi kabint hódítottunk meg. Én persze a biciklis csapatot választottam, ha már a múltkor olyan jól letekertünk 40 km-t a zuhogó esőben, meg így több tájat lehet látni, ráadásul még ingyen is van. Láss csodát, megint zuhogott az eső fél órára rá, hogy elindultunk.. De most már saját vízálló cipőm volt, mi persze 20 perc után ugyanúgy beázott, mint bármi más, mivel fölülről ebbe is becsorog a víz... 10 km.t tekertünk a parton, Trondheimtől délre, majd átkompoztunk a fjord túloldalára, ahol újabb 10 km-t tekertünk, hogy aztán gyalogoljunk még 2-3 órát az erdőben, majdnem függőlegesen felfelé a még inkább zuhogó esőben (de legalább a bicikli nélkül, azt lent hagytuk..). Az út végén már majdhogynem kötél kellett volna a feljutáshoz...
Majd a hegy legtetején - ahol 1000-rel fújt a szél, rohadt hideg volt, esett az eső és kezdett besötétedni, rájöttünk, hogy fogalmunk sincs merre induljunk tovább... Persze a talaj is jó lucskos, immár cipő nélkül is mehettem volna.. Már azon kezdtem gondolkodni, lehet, hogy hívni kéne helikoptert vagy valamit, hogy meneküljünk innen. :)
De valahogy épp még mielőtt tök sötét lett volna, csak megtaláltuk a kabint, ahol rögtön tüzet gyújtottunk és próbáltuk megszárítani a vizes cuccainkat (ez úgy magában foglalta az összes cuccot, mai vittem).. Ez másnapra sem sikerült persze.. Csináltunk kaját is, pedig a tervezett mennyiségnek csak a fele volt nálunk, a többit Nicholas és Johanna hozta volna, akik komppal jöttek, de végül inkább visszafordultak (ezért rendeztünk vacsit vasárnap otthon..).
Visszafelé szombaton Tinához csatlakoztam, mert a többiek még maradni akartak, mi meg már menni. Úgy döntöttünk - mivel előző nap túl egyszerű volt -, hogy kipróbálunk egy "új utat". Ezt nem sikerült megtalálni, helyette az erdőben töltöttünk hosszú órákat föl-le vándorolva. Úgy fél úton mégiscsak sikerült megtalálni az ösvényt, ekkor felhőtlen örömben törtünk ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése