Andrissal végre sikerült eljutnunk Åndalsnes-be, ahová mindig is el akartam menni. Mivel ő úgyis Oslobol jött vonattal, gondoltam, egyszerűbb, ha a helyszínen találkozunk, illetve pontosabban az átszállásnál, Dombås-ban. Az egészet kicsit későn találtam ki, ezért a Trondheim-Åndalsnes jegyár felment olyan 500 kr-ra (egy út, visszefelére már meg lett véve olcsóbban), amit úgy döntöttem, nem kéne kifizetni. Így részesülhettem első jegy nélküli utazásomban. Az első másfél órát a wc-ben töltöttem, ami nem volt olyan szörnyű, mert szép volt, aztán elkezdett valaki kopogni az ajtón, így megijedtem, és inkább kijöttem, de csak egy szükségben szenvedő utas volt. Utána még egy óráig leültem valahova, de nem jött a kalauz. A legjobb az volt, miután találkoztam Andrissal és átszálltunk a következő vonatra, hogy tőle elkérte a jegyét, rólam meg elfeledkezett, vagy azt hitte, Andris jegye 2 emberre szólt. Így a teljes vonatutat átvészeltem.
Ezután jött még a java. Miután megérkeztünk este 8kor az állomásra és tök sötétben elkezdtünk sátorhelyet keresni a másnap megmászandó túraútvonal kezdetén, szembejött velünk egy kivilágított kutya a hegyen. Najó, igazából csak fényvisszaverő-csíkos (mert mindenki mindenhol azt használ télen). Majd megjelent a gazdája is, akinek elújságoltuk, h másnap a Romsdalseggen-re megyünk. Majd megkérdezte, hogy hogyan terveztünk visszajönni onnan (mivel ez egy 7 órás út). Hát, ezt nem terveztük. Így felajánlotta, hogy elvisz a végpontjához most, este. Aztán rájöttünk, hogy az nem jó, mert akkor az összes cuccot cipelni kell visszafele, ezután felajánlotta, hogy akkor másnap délután értünk jön kocsival és visszavisz Åndalsnes-be. Ilyen, nincs, kész, hogy este 10kor egy emberrel találkozunk a hegyen és megvan oldva a másnapi transzportunk. Norvégia nekem dolgozik. :) Mióta itt vagyok csak szerencsém volt mindenben!
Mivel ezt szavaztam meg Norvégia eddig látott legszebb helyének, kicsit bővelkedik képekben. A norvégok is ezt szavazták meg egyébként a legszebb túraösvénynek. A vége kicsit durva volt, még kötelek is voltak telepítve, meg olyan gerincen mentünk végig (6. kép), aminek mind2 oldalán szakadék volt.
És az út végén tényleg ott várt emberünk, majd hazavitt (kb fél óra), közben beszélgettünk, és már állás ajánlatot is kaptunk, mert Åndalsnes-be orvosok és mérnökök kellenek. :) Komolyan mondta. A pasi amúgy valami nagy Romsdal-népszerűsítő projectben van benne és próbálja megnövelni a város népességét...
Még ajánlott egy benzinkutat is, ahol tudtunk zuhanyozni 30 kr-ért.
 |
| Ez volt a wc-ben, no comment, nemtom mit keresett ott |
Ahová befészkeltük magunkat esténként, Tobi két (valójában 1) személyes sátrába, a legjobb kilátás nyílt, ennél nem is lehetett volna jobb. És még saját konyhánk is volt, egy nyitott kabin formájában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése