Utolsó kabin-utunk céljául Iglbu-t választottuk, most két autóval mentünk, Martin és Joni (Fii barátja) jóvoltából (nov. 26-27). A helyszínen egyszercsak rohadt sok hó lett (Trondheimben semmi), aminek megörültünk, a kocsi kevésbé. Joni kocsijának szöges gumija volt, de Martinnak fel kellett tennie a hóláncot. Itt kezdődtek a problémák, mivel a felrakás után, kiszállt valamit megigazítani rajta a lejtőn. Majd kiment hozzá Julian is. Így mi Tinával és Johannessel maradtunk a hátsóülésen. Majd hirtelen a kocsi - a behúzott kézifék ellenére - elkezdett hátrafelé csúszni, nem túl lassan. 2 szerencsénk volt. 1. Martin gyorsan beugrott a túloldalról, így "csak" olyan 10 m-t mentünk hátrafelé. 2. Joni még bent ült a kocsijában, így időben hátra tudott tolatni. Így utólag visszagondolva, vicces volt. Iglbu a nehezen megközelíthető kabinok közé tartozott, sétáltunk vagy 3 órát a térdig érő hóban, majd a cél előtt úgy 50 m-re még egy félig-meddig befagyott folyón is át kellett kelni, ami nem volt túl egyszerű, de idővel sikerült egy hidat építeni. Kivételesen nekem sikerült elázatni a cipőmet. A kunyhó - ahogy anya mondaná - "át volt itatva egérrel". Megtaláltuk a fészküket is, és rengeteg egér szart mindenhol. Mindezek ellenére jól elvoltunk. Még esti tüzet is raktunk kint (raktak a fiúk). Kicsit hangulat részemről lapos volt, tekintve, hogy tudtam, ez az utolsó kirándulásom.
 |
| Polár WC :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése