2011. szeptember 25., vasárnap

Achtung! Ein Opa läuft auf der Straße! (Vagyis: Dovrefjell 1. rész)

A cím: 7végi túránk mottója Dovrefjell-ben. Ezt most hosszú lenne elmagyaráznom, a lényeg, hogy én értem, miért ez a cím (meg esetleg a másik 4 ember, aki még ott volt :) ).
Ez a félév úgy tűnik, olyan dolgokról fog szólni, amiket "először életemben" csináltam. Már szállóigévé vált a "This is a once in a lifetime opportunity!". Úgyhogy először életemben béreltem(tünk) autót barátokkal. Gondoltam, ha már Andris is jön, akkor valami viszonylag messzi és látványos helyre kéne menni. A választás azért esett Dovrefjell-re, mert Tobi ott volt 1 hét előttünk, így már viszonylag biztos volt, hogy nem fogunk eltévedni, és hogy szép a látvány. És amúgy meg Tobi mindent tud, és az ő szava szent. Egyébként ez egy nemzeti park része Bergen és Trondheim közt, 3 órás autóúttal. Andrissal és 3 lánnyal (Fii, Tina, Lisa) mentünk, a kocsit pedig a hangzatos nevű RENT-A-WRECK nevű társaságtól kölcsönöztük, aminek a neve "kölcsönözz egy roncsot" jelent. Annyira nem volt azért roncs, nem fogyasztott sokat, de azért nem a legújabb széria volt. 
Kongsvoll-ig autóztunk a norvég "autópályán", ahol a sebességhatár általában 80 km/h volt. 
Innen kirándultunk röpke 6-7 órát, amíg elértük a DNT-kabint. Annyira nem volt egyszerű megtalálni, mert egy idő után besötétedett, a talaj meg igencsak vizes volt, és elvesztettük az ösvényt. De a végén csak meglett. A képről talán kicsit érthetőbb miért volt olyan nehéz megtalálni a semmi közepén lévő házikót. A DNT (norvég túraegyesület) kabinok nagyon trükkösek. Egy kulcs nyitja Norvégia összes kabinját (több száz, ezer), de ahhoz, hogy megkapd a kulcsot, a túraegyesület tagjává kell válni (ami olyan 10e ft). Így mi úgy gondoltuk, hogy kicselezzük a rendszert és megosztjuk a tagságot 5-ünk között. Az


éjszakákért is fizetni kellene elvileg olyan 5e ft-ot/fő, de ez olyan bizalmi alapon megy. Miután az ember elhagyja a kabint, kitölt egy papírt a kabinban a számlaszámával, adataival és bedobja az ott található kis dobozba. Hát mi ezt a részt is megspóroltuk (majd később adományozok a DNT-nek, ha egyszer itt fogok dolgozni). De a norvégok rendesen dobálták be a papírfecnit. Sőt, még kaja is volt kirakva a konyha-részben, amit szintén fel lehet használni, és rá kell írni a fizetős-papírra, ha valamit elveszel onnan. Szerintem Mo.-n a polcok egy óra alatt kiürültek volna...
A kb 30 férőhelyes házikóban nemcsak hogy ágyak voltak, hanem még paplan is, amit elég sűrűn tisztíthatnak, mert nem tűnt koszosnak.. Folyó víz persze nem volt, de azt a közeli patakból hoztunk.

Az úton odafele
A híd, ahonnan elmentünk egy tóhoz bölényeket keresni, ami soha nem lett meg (a bölények sem...), de ezzel csináltunk magunknak egy röpke másfél órás kitérőt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése